Szurokfű

"Ha penig a füvét, virágát, az ágyban fejed alá teszed, véled hordozod, elaluszol, a kígyót, békát, gyékot elűzi" - írta róla Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában.
A szurokfű, Origanum vulgare az ajakosak családjába tartozó évelő faj, 40-60 cm magasra nő meg.
Szára felálló, selymesen szőrös, a virágzatban elágazó.

Levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, ép szélűek, mirigyszőrösek. Az apró, lilás-rózsaszín virágok a szár végén ernyős bogvirágzatba tömörülnek. A porzók a virágokból kiállnak. A virágzat murvalevelei sötét bíborszínűek. A virágzási idő július-szeptemberre tehető, ilyenkor gyűjtsük, lehetőség szerint napsütéses időben.
Az egész növény fűszeres illatú. 
Napsütéses erdőszélek és cserjések növénye, de megtaláljuk száraz gyepekben is. Melegkedvelő, és a mésztartalmú talajokat preferálja.
Felhasználása sokoldalú.

Gyógynövényként a föld feletti virágos hajtást alkalmazzák, akár külsőleg, akár belsőleg. Gyógyhatását a timoltartalmú illóolaja, a cser- és keserűanyagok biztosítják.
Belsőleg (teakánt, alkoholos kivonatként) alkalmazva gyulladásgátló, görcsoldó, karminatív és vízhajtó hatása van, de köhögés ellen is igen hatásos. Hormonháztartásra való hatása miatt terhes nőknek nem ajánlott a fogyasztása!
Külsőleg alkalmazva a légúti szervek panaszait enyhíti (köhögés, hörghurut, asztma), de hatékony izomfájdalom, artritisz és fogfájás esetén is.
Illóolaja a kozmetikumipar egyik alapanyaga. A szárított növényt potpourrik-ba, illatos párnácskákba keverik.
Teája igen kellemes ízű, ezért teakeverékek alkotójaként is gyakran használják.
Fűszernövény, az oregánó a szurokfű egyik alfaja. 
A virágos hajtást textilfestésre is használják, piros szín létrehozására, de ez nem tartós.