Hűvös nyári reggelekre

Volt már régen egy névtelen csévés vékony fonalam, 60% pamut, 40% viszkóz. Klárika előtt ez a szín volt az, amit biztosan nem kötöttem volna meg. Viszont neki talán ezek az elég erős pinkek állnak legjobban, és amikor eszembe ötlött a nyári könnyű kardigán gondolata akkor nem is gondolkodtam más fonalban.

A kötéssel kapcsolatban az érzelmeim vegyesek voltak: tetszett a kötésképe viszont nagyon nehezen (és emiatt nagyon lassan) haladtam vele - ez a fonal egy cseppet sem rugalmas. Ráadásul én négyszálra vettem, 4 mm-s tűn (és ez az én 2.5-3 mm-hez szokott kezemnek már a vastag kategória), és ez csak nehezebbé tette az egészet. Nem beszélve arról, hogy minden picit lazábban lekötött szem nagyon szembetűnt, így aztán nagyon kellett figyelnem a feszültségre (és ettől nagyon fájt a fonalvezető ujjam).

Még a felső simarészén ment ahogy ment, de aztán amikor eljutottam a hullámokig, akkor bizony voltak olyan pillanatok amikor erős késztetést éreztem arra, hogy lebontsam az egészet és felejtsem is el. De aztán nem adtam fel.
A hullámmintát megvariáltam, a hármas fogyasztásokat eleve nem akartam használni, túl erős vonalat húztak volna a mintaegységek közé, így aztán elosztva fogyasztottam.

(de ezzel a fonallal szerintem teljesen képtelenség lett volna 3 szemet fogyasztani, úgyhogy örültem is a döntésemnek).
Az elosztott fogyasztásoktól épp kicsit hullámos lett a kardigán alja - olyan amilyent akartam.

Természetesen raglán, ezúttal fentről kezdve.

Kicsit A-vonalú, és az ujja is lefele bővül picit meg nem is túl hosszú - nekem ilyen az ideális nyári kardigán. Szellős.
És olyan jó kis nyűhető darab, lehet vele mászni

csúszni

futkosni.

Most pedig kicsit zoknizok, de azután valószínűleg újra gyerekholmit fogok kötni...