Örökség

Virágzik a piros Hippeastrum.

Az, amit novemberben elhoztunk Kolozsvárról. Amit nem tudtam otthagyni elpusztulni.
Ezek a virágok végigkísérték a gyerekkoromat - Mamámnak minden évben virágoztak. Ott kicsit vaskosabbak voltak - nálunk minden bizonnyal kevesebb vagy szűrtebb a fény mert nagyon nyúlánk lett. De sikerült virágzásra bírnom és ennek nagyon örülök. Mamám is biztosan örülne...

A hét pedig elkezdődött újra, tegnap falun voltunk (ahol Klárika igencsak formában volt, ketten nem tudtunk vele bírni, pl. magára öntötte a mosogatóvizet is)(nem én hagytam ott ahol elérhette).
Ma itthon vagyunk, együtt porszívóztunk szokás szerint:

ez egy olyan dolog, hogy a porszívó vagy nem jön ha húzom, vagy nem arra amerre húzom, vagy Klárika feldől, és akkor sírás van.
Nemsokára kimegyünk egyet a jó hidegfrontos levegőre járni - amikor kinyitottam az ablakot ezt éreztem. De tavaszt is éreztem, és ez nagyon jó érzés.

A szőnyegemmel nagyon jól haladtam, mondhatni, meglepően jól. Még 5 csík és két sor van hátra. De már most csuda látvány az a néhány elvarrandó szál:

A napokban még azt mondtam örülök, ha egy csíknál többet tudok horgolni egy nap. Hát bizony vasárnap hármat sikerült. Tegnap is számítottam arra, hogy na majd kint lesz a jó levegőn a gyermek, alszik egy nagyot azalatt meghorgolok 2 csíkot, itthon még legalább egyet, de ez nem így alakult. 40 percet aludt, mialatt majdhogynem sikerült befejeznem az ebédet, úgyhogy ott lett csak egy fehér, itthon meg egy szürke. Hátha ma...