Sikerült ma is...

... majdnem 9-ig aludni. És újra csak --- jólesett.
A mai nap a jó dolgok napja, dél körül egy csomagom érkezett, benne Adél és Bucika fonalaival, mindkettő gyönyörű. Köszönöm, Lányok!
Adél Kaunija egy gyönyörűséges színvilágú fonal, mindig is ki akartam próbáli ezt a gyapjút, de még nem tudom mi lesz belőle.

Bucika pedig festett nekem egy szépséges merinót, az viszont az Eve alapanyaga lesz, azt már tudom.

(a fotózás ma igen nehéz, a fényhiány miatt. A kötés is, máskor ilyenkor láttam, most meg (14:30) már tiszta sötét van a lakásban. Pedig jobban szeretek természetes fényben kötni, de hát marad a villanyfény.)
Tegnap befejeztem 20 mintaismétlést a stólából, így, ha jól mértem, akkor most, ha szélek nélkül blokkolnám  a stólát, kb. 140 cm hosszú lenne és kb. 50 széles. A fonalam viszont fogyogat, semmiképp nem lenne elég a szegélynek, elő kellett készítenem egy újabb adagot, úgyhogy addig is, míg az meglesz, még kötök rá minimum 2 ismétlést, majd kitalálom a szegélymintát.
És letekerem a sötétzöld kasmíromat is, talán már ma elkezdem a tervezett stólát abból is, és tervbe vettem egy kéket is. Azt kicsit később, gondolom, az ünnepek között, de ahhoz is kell fonal, úgyhogy előkészítettem egyúttal azt is. Tehát ma tekergettem, kötök - élvezem a csendes hétvégét. A hangulat is amolyan bentülős, kint annyira szürke és nyirkos minden, hogy jobb mindezt bentről szemlélni.
Már a múltkoriban írtam az ünnepi hangulatról, ami elért. Ma ezt megerősítette bennem az is, hogy a karácsonyi kaktuszom első virága kinyílott, és még sok bimbó várakozik rajta:

 

Itt a tél, akkor is, ha a kinti táj nem ezt mutatja...