krokuszdolgai

Pihenős péntek

2012-02-17T11:42:00.002+02:00

Elég fáradtnak érzem magam. A kéthetes full felfordulás és az ezt követő jelen hét elég megterhelő volt, igaz, 95%-ban sínen van minden.
Először is, köszönöm Paribanu!

-----------------------------------------------------
A héten rájöttem (újra), hogy nem az egyes emberekkel van baj, hanem a rendszerrel. És igazából a rendszer hülyeségét csakis az egyes benne dolgozó emberek jóindulata teszi elviselhetővé. Köszönöm ezért a tőlem vért levevő asszisztensnőnek a kedvességét. Gondolom, nem olvas engem, de hosszú idők óta ez volt az első olyan orvosi tapasztalatom (a háziorvosomon és a nőgyógyászomon kívül) ami kellemes volt. Úgy kezdődött az egész, hogy a háziorvosom még január végén kiírta a terheseknek törvényesen ingyenes, és kötelező laborvizsgálatokat, hogy legyen időm olyan labort találni február elejére, ahol még vannak pénzalapok a vizsgálatok elvégzésére. Hadd ne mondjam, már elsejére sem voltak seholse pénzalapok. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor majd olyankor megyek, amikor tuti senki nincs, fizetős vizsgálatokat kevesen vállalnak be. Hát elmentem hónap közepén, és tényleg senki sem volt rajtam kívül. Azzal kezdtem, hogy elmondtam az asszisztensnőnek, hogy borzasztóan félek a vérvételtől (de tényleg) és hogy a számlát majd elküldöm a minisztériumnak, amelyik így megkurtította a kiutalt pénzalapokat, hogy törlessze, mert nekem az jár. Nem csak azért mert terhes vagyok, hanem mert sok éven át fizettem a semmit, és ehhez nagyon nincs kedvem. Ez volt a pont, ahol az asszisztensnő azt mondta, ő betesz a következő havi ingyenesek közé. Mondtam, hogy értse meg, nem azért mondom, mert nincs pénzem kifizetni itt pusztán elvi kérdésről beszélünk, ő hajthatatlan volt, így nincs mit udémérés egészségügyi miniszterünknek küldjek... pedig nagyon megtettem volna. Nem egyébért, de kíváncsi lettem volna arra, mivel indokolják azt, hogy egy törvényes, gazdasági és morális alapon is járó jogomat elveszik pénzhiányra hivatkozva. (Választási kampány előtt. Vajon hol a pénz?)
-----------------------------------------------------
Számomra cseppet sem meglepő, bár lehet szokatlan módon a laboreredményeim semmit nem romlottak. Még vérszegény sem lettem. Pedig nem szedek terhesvitamint. Viszont az influenzajárványra való tekintettel tegnap óta propolisz-kúrába kezdtem. Ezt megtetéztem C-vitamin-bevitellel: feketeribizlis sütit készítettem.

Ma pedig újabb természetes vírusölést alkalmazunk: fokhagymás krémet fogunk vacsorázni ("muzsdéj"), hallal. (Én a tejfölös változatát szeretem.) Szörnyen büdösek leszünk holnap.
-----------------------------------------------------
A konyhafelújítás jó oldala után (rengeteget főztem-sütöttem a múlt héten, végre rendes kajákat ettünk) a rossz oldal: az egyik az volt, hogy a hátam megint bemondta az unalmast egy időre, megint csak segítséggel tudtam a fürdőkádból kiszállni, de ez megoldódott tegnap óta, most már megint rendesen mozgok.
A másik az, hogy a kéményből folyamatosan jönnek elő a hangyák. Mármint, hogy a padló szintjén, csak a kémény üregéből. Átrágták magukat a frissen glettelt és festett falon. Elhiszem, hogy nekik ott most nagyon jó - a kemény mínuszok elől a meleg kéménybe költözni, onnan pedig lakásokba bejárni kajáért (pedig ügyelek arra, hogy ne legyen ételmaradék számukra hozzáférhető helyen, de akkor is jönnek bóklászni), de nekem kellemetlen. Szeretnék kedves lenni velük, de azt hiszem nem fog menni. Úgyhogy aki tud jó és kegyes megoldást hangyák ellen, az megkérem mondja el nekem is, ellenkező esetben kénytelen leszek (környezetvédő létem és hitem ellenére) kemény szerekhez nyúlni. (bár ez esetben ők zaklatnak az én életteremben, tehát nem épp a környezetvédelem fogalomkörét meríti ki ez az egész).

Hó alatt

2012-02-14T10:29:00.001+02:00

Az ország keleti és déli része hó alatt van. Nem akármennyire, hanem nagyon durván. Helyenként több méteres hótorlaszok vannak utakon, vonatok százait törölték a vasút használhatatlansága miatt.
Jó, tudom, minket véd itt a Kárpát-vonulat, és lehetnénk ugyanilyen helyzetben, de azt hiszem mégsem lennénk.
Van ugyanis egy óriási különbség Erdély és az ország többi része között, mégpedig az, hogy Kárpátokon túl egy fa nincs, nemhogy erdőcske, ami felfoghatná a rohanó havakat útjukban és az asztalszerű síkságon erős szelek fújnak.
Volt egy tendencia ugyanis nemrégiben (nem tudom mi lett belőle, szerencsére a vidékünkön elég sok helyen megmaradtak a fák), hogy "EU-s nyomásra" ki kell vágni az utakat kísérő fasorokat, merthogy azok veszélyesek. Hát így van az, hogy a hatóságok felelőtlen döntései miatt emberek ezrei most valóban életveszélyben vannak - teljesen elszigetelte őket a hó, nem jutnak élelemhez, gyógyszerekhez, orvoshoz.
A másik dolog a tüzelőnek ellopott faanyag sövényekből, fasorokból, erdőcskékből, ami fölött újra csak szemet hunytak a hatóságok. (a hófogó kerítések eltüntetése is idetartozik). Merthogy kellemetlen és veszélyes a tolvajbandákkal szembenézni, és ezzel egyetértek, de ezt a helyzetet most sokkal jobb kezelni?
Szóval tényleg mélységesen sajnálom az érintetteket, de remélem, az ilyen természet által kiosztogatott pofonok visszahozzák a döntéshozók józan eszét, és rájönnek: a természetes növényzet nem csak dísznek van, hanem megvan neki a haszna.
Különben pedig ekkora hóra gyerekkorom óta nem emlékszem, tegnap délután itt a szomszéd parkban kb. 25 centis volt, és azóta is csak hull, erősebben vagy gyengébben. Talán visszapótolja ez a hótakaró a tavaly őszi szárazságban kifogyott vizeket - ha elég lassan fog olvadni ahhoz, hogy ne egyből folyjon majd le, árvizeket okozva.
Most pedig fel a bakancsokkal, vásárolni kell. Remélem, ezen a télen a mindenévi esésemet kihagyom. Elég hideg van ahhoz, hogy ne olvadjon a hó és fagyjon vissza a latyak...

Megállapítás

2012-02-10T10:26:00.000+02:00

Az, hogy a -17-et hidegnek vagy melegnek érezzük pusztán annak függvénye, hogy lentről vagy fentről közeledünk irányába. A tegnapi -24 után határozottan tavaszias, de igencsak zordnak éreztük az első ilyen napot pár hete, amikor a nulla felől estünk.
Most már azért várom a melegeket.
Itt bent nálunk viszont egészen tavasz van: az egyik Hippeastrum kinyílt

- csak azt sajnálom, hogy a mélyvörös nem. Persze még nincs veszve semmi, de kicsit zavaró, hogy két levelet nyomott és leállt mindennel.
A korallvirág hozza a formáját,

és az aranyhalvirág máris kezdi a bimbókat hozni - miután a tavalyi telet majdhogynem nem élte túl.

A konyhánk már annyira használható, hogy főztem! Hétvégén pedig sütni is fogok, mert addig a mikrót sikerül helyretenni a nyújtódeszka helyéről. Fahéjas csigára fáj a fogam, de majd egyeztetünk Zurammal, szerintem belemegy, ő is nagy fahéjimádó, akárcsak én. (Apropó, fahéj: megtudtam, hogy terhesen nem szabad fogyasztani, mert beindíthatja a szülést, illetve vetélést okoz terhesség elején. Na paff... ahhoz, hogy ez így legyen hány csomag fahéjat kéne elfogyasztanom??? Nem akarok újra belemenni a terhes-riogató sztorikba, de ettől is falramásztam...)

Azt hiszem nem vagyunk egészen normálisak

2012-02-02T12:03:00.000+02:00

Amikor kint tombolnak a kemény mínuszok (ma reggel épp -21), akkor ránkjött a konyhafestés/csempézés/padlózás. Igaz, a szándék nem erre a hétre lett volna, csak ugye a mesteremberek programja néha összeegyeztethetetlen máséval, emiatt most úgy vagyunk, hogy csatatér a lakás, persze egyik napról a másikra mondták, hogy jönnek. Az szóba nem jöhet hogy valami pihentetővel foglalkozzon az ember. Ma a hűtőt engedtem le a leendő gyerekszobában.
A varrógépem itt van az asztalon, csak épp nem lehet rajta varrni, mert az asztal telistele van mindenféle dolgokkal, a fonalaim valahol a konyhaszekrény mögött vannak (ugyancsak a leendő gyerekszobában).
Jó dolog az is, hogy egész nap nyitva a konyhaablak, jót tesz a lakás levegőjének, főként a hőmérsékletnek.
Talán ez is oka annak, hogy lett egy kezdődő mandulagyulladásom (gyerekkorom óta nem éreztem ezt a szúró fájdalmat a torkomban, szerencsére a metilénkék elég gyorsan segít, és a háziorvos egy telefonos konzultáció során rábólintott a használatára, tudja, hogy az ilyen egyszerű betegségeket egész jól diagnosztizálom).
Éjjelente nagyon tudnék aludni - ha a leányzó is úgy gondolná, szóval az sem megy. A hidegfront meg az egész napi tevékenység nagyon virgonccá teszi, folyamatosan edz - persze csak éjszaka, napközben kipiheni a fáradalmakat. (a méretei, a hidegkedvelése és az edzésprogramja alapján nagyon az apjára üt). Bár az elmúlt éjszakára nem panaszkodhatok túl sokat, a tegnapi szalagparkett-cipelés fel a harmadikra megtette hatását, az éjjel máris sikerült 5 és fél órát aludni.
Ja és éhezünk, mert főzni nincs hol, de vásárolni sincs aki elmenjen. Lehet arra vetemedünk, hogy pizzát rendelünk este (igen, a szükség nagy úr...). Vagy ilyesmi.

Újszülöttek, mint államprofit

2012-01-19T11:16:00.001+02:00

Tegnap végre sikerült a 2012 évi módosított GYES-törvényünkről bővebben hallani, mit tudtam meg? Hogy a GYES folyósítását ahhoz kötik majd, hogy a családnak van-e tartozása az állam fele. Legyen ez bármilyen adó, de akár forgalmi büntetés is. Hát az állam leesett.
Egyrészt amiatt, hogy alkotmányos jogot nem nyirbálhatnak meg csak mert olyan kedvük van, másrészt az alkotmányt nem írja felül egyetlen törvény sem, hát még a helyi adókat megszabó helyi tanács-határozatok!
Másrészt pedig amiatt, hogy diszkrimináló a dolog. A kisgyerekes családoktól ily módon behajthatják a tartozásokat, más kategóriáktól hogyan?
Nem arról van szó, hogy nem akarok adót fizetni, büntetést még nem kaptunk, egyszerűen csak az a fájó az egészben, hogy a saját alkotmányunkra magasról tojnak.
(amúgy pedig - valljuk be - van olyan kategória, akire ez ráfér, DE akkor sem szabad egy jogállamban a kormánynak nem betartani az alkotmányt! Találják meg a módját az adósság behajtásának, ne egynapos-párhónapos gyerekekhez kössék ezt!)
Szóval ez nem marad annyiban részemről, megkértem a kolleganőmet, hogy az irodai törvénykezési programunkkal szerkessze össze a törvényt az összes módosítással, és utána írok nekik egy levelet.
Ez volt tegnap.
Erre ma mit olvasok? Hogy határon kívül meg államosítanák a babaszámlát...
Hát szép és jó, hogy maradjon a profit az államnál - de ki garantálja azt, hogy a gyerek hozzáfér majd a pénzéhez?! Van annyi bizalom az emberekben, hogy a gyermekük pénzét az államra bízzák az elmúlt két év (20 év) történései után?!
Szóval, így lesznek az újszülöttek az államkassza egyik bevételi forrása. Mindkét országban.
De akkor miért illegális a gyerekmunka? Szerintem oviban máris oda kéne őket tenni, hogy valami hasznosat csináljanak, hogy ténylegesen hozzák a profitot, politikusaink zsebének megtömésére...
Na ennek muszáj volt kijönni...
És ha már megint dühöngök, akkor itt és most el szeretném határolni magam az rmdsz-politikától, aki most is kitart a kormányban, naná, hogy ragaszkodnak a hatalom utolsó hónapjaihoz, hiszen esélyük nincs újra bekerülni a parlamentbe az utolsó kormányzási ciklusban való igen aktív néppusztító részvételük miatt. (lásd: egészségügyi rendszer szétütése: magyar egészségügyi miniszter, verespataki aranybánya megnyitásának garantálása: magyar miniszter, és minden megszorító intézkedést megszavaztak.)
Bár nem nekem kell emiatt szabadkozni, nem szavaztam rájuk, nem is fogok. A magyarkodással való kacérkodásuk arra (volt) jó, hogy bolondítsák az embert hogy újra hatalomra kerülhessenek, a kisebbségi törvényt 20 éve nem tudják összehozni, annak ellenére, hogy mindig odaqrválkodtak az épp aktuális hatalomhoz.
Ennek is muszáj volt kijönni.

Tél derekán

2012-01-16T09:33:00.002+02:00

még mindig kesztyűt kötök. Ezúttal Zuramnak. Ő mindig a téli kötések listájának végére kerül, igaz, neki csak vastag pulcsi, zokni és kesztyű van a listán, mind-mind téli darabok. Tavaly is a karácsonyi ajándéka január végére lett meg, ahogy elnézem, idén sem lesz ez másként. Szerencsére a nagy hidegek még ezután jönnek.
Bár ez a darab kisebb, de mivel képről kötök különféle különálló infók felhasználásával, elég lassan haladok.
És amiért pluszban nehéz, az az, hogy a tenyere

és a kézfeje

mintája nem egyforma.
Más: ma reggel rádöbbentem, hogy nálunk is kemény zavargások vannak országszerte (miután aszonyák, már 3 napja folynak), az egészségügyi rendszer szétbombázása miatt elkezdődött spontán tüntetések kormányellenes tüntetésekké fajultak. Nagy hajrá! A tapasztalat azt mutatja, hogy a jól megszervezett balhékat szétverik, a pillanatszerű akciók sikeresek. Megy a drukk. Jelen állapotomban nem kockáztatok egy tüntetésen való részvételt (merthogy csendőri erőkkel próbálják szétverni a népet, ennek nem teszem ki a kicsit), pedig nagyon ott lennék, annyira elegem van a patkány-politikájukból. (ezért nem is néztem itteni tévéket az elmúlt időben, elég volt a munka során beleütközni a rengeteg mocsokba...)

A politikának haszna is van

2012-01-07T13:25:00.002+02:00

Tegnap este híradónézés közben az egyik kormányszóvivő több nyilatkozatát is mutatták, erről eszembe jutott hogy gyrost akarok enni. Persze ez mára maradt, tegnap már lusta voltam a hosszas előkészületekhez, de most megyek pitát sütni.
Nem tehetek róla, számomra csak ennyi jót mutat magából a politika...

Mégis

2012-01-03T20:58:00.001+02:00

ha már picit helyretornásztam magam, úgy döntöttem, a tavalyi projektjeimet felelevenítem. Már csak motivációnak is, magamnak:
Kötöttem magamnak két kardigánt, persze, most hordani egyiket sem tudom :)

De a saját növényi festésű Shalomom mintha pocakosokra lenne gyártva.

Kötöttem stólát, kendőt, nem keveset. Elkötöttem pár km. laceweight fonalat:

Melinda zöldjéből nem találom a képet a Picasan, de az is idetartozik, és Bucika gyönyörűséges kézzelfestett font fonalcsodáit is kendővé alakítottam:

Kötöttem még Zsófinak ezt-azt:

És a Karácsonyi ajándékokat, de azokat nem is teszem újra be a blogba.
Hát igen, elfogyott pár km fonalam, de van még bőven.
Volt a kiesésem, amikor csak jobbra-balra szédelegtem, ez teljesen nem múlt el, kötni valamiért még mindig nehezen megy, főleg a vékony fonal szédít, remélem, elmúlik.
Mert van megkezdett pulcsi/kardigánprojektem is:

ezeket majd szülés után kéne befejezni, vagy azelőtt, ha biztosan tudnám, hogy visszafogyok.
A megkezdett kalászosmintás csipkestólát bármikor befejezhetem, de ahhoz látni is kéne a vékonyat...

Csak minden bizonnyal lesznek sokkal sokkal fontosabb köteményeim is az idén.

Tavalyi

2012-01-03T15:41:00.000+02:00

2011 utolsó köteménye. Darabjaiban mutattam már, összevarrva ilyen lett a Swiss Miss:

Zsófin nem készült kép róla, amikor itt jártak épp a legfájdalmasabb napjaimat éltem, így nem ficánkoltam túl sokat, maradt a pici vállfán fotózás. Zsófin persze jobban áll, a vállfa akármilyen icipici, csak szétcibálja a vállát. A méretet ez alkalommal tökéletesen eltaláltam. Azt hiszem, kezdek ráhangolódni a picike darabokra. Épp ideje.

Újévi morfondírozó

2012-01-02T10:55:00.000+02:00

Kezdetnek, hozzon mindenkinek ez az év azt, amit mindenki magának kíván, de jó egészséget, boldogságot és mindenhez egy halom szerencsét is!
Kívánok sok esőt, meleg nyarat és úgy általában azt, hogy az elmúlt évre jellemző klímaváltozási tünetek ne legyenek ennyire erősek.
Kívánnám azt is, hogy a politikusok váljanak végre emberré, és mielőtt mindenki bőrét lenyúznák, előbb a magukén próbálják ki a fílinget, utána döntsenek a "kötelező megszorító intézkedésekről nemzetünk sorsa érdekében". Mindezt határon innen és túl.

Magam érdekében azt is kívánom, hogy az egészségügy kicsit álljon stabilabban a lábán mint tavaly tette.
Sokat gondolkodtam, leírjam-e a tavalyi évzárásomat, azt hiszem megteszem, nekem tanulságos volt. Ugye a háziorvosom és nőgyógyászom nagyon szerencsés választás volt, egyikre sem lehet egyetlen panaszszavam sem. Az utolsó rutinvizsgálatkor már nem tudtam lefeküdni segítség nélkül az UH-készülék mellé, a derekam-csípőm valahol a teljes feladás küszöbén áll. A fájdalom az egy dolog, de egyszerűen nem tart meg a jobb lábam. Semmi erő nincs benne, mintha nem is volna. Szegény dokim a fejét vakarta, hogy ebből így természetes szülés nem lesz, mert nem tudok megfeszíteni magamban semmit középtájon (én azt akarok), és javasolt egy ortopédiai kivizsgálást. Nem akartam a két ünnep között, de ez másként alakult, ugyanis elbicegtem a háziorvoshoz a januári betegszabadság kiírása érdekében, és amikor meglátta a mozgásomat, azonnali hatállyal ortopédiára küldött, azonnal megírta a beutalót és aznap mennem kellett.
Elmentem. Némi segítséggel lefeküdtem az ágyukra, a doki elkezdte emelgetni a lábaimat, a bal úgy mozog, mint új korában, na de a jobb... az félúton elakad. Erre diktálja a nővérnek, húzza ki a beutalón az ortopédiát, írja oda hogy idegsebészetre kell mennem, a diagnózis pedig idegzsába.
Elmentem a kórházba, ott van idegsebészetünk, a 3. emeleten. Természetesen gyalogoltam a lépcsőkön, mert minek lifttel szállítani az embert? Elvégre csak járni nem tud. Onnan leküldtek az elsőre. Kb. másfél óra várakozás után bekopogtam, hogy valaki mégis megnézne? Majdhogy le nem ordította a fejem az asszisztensnő, hogy az orvos 10 perce lépett ki, majd ő hív. Mondom, 10 perce biztos nem, mert én másfél órája várok rá és nem láttam őt kilépni, de ő jobban tudta... Aztán újabb 10 perc várakozás után kijött, hogy akkor mit akarok? Mondom, én egyáltalán semmit, elvette a beutalómat, és kijelentette, hogy nem látom, hogy nem érvényes? Ki van ugyanis húzva az eredeti küldési hely, és hogy gondoltam hogy ezzel ők fogadni tudnak? Mondom, higgye el, nem én húztam ki, különben már úgyis tudom mi a bajom, csak valami kezelési mód kéne, hogy ne bénuljak teljesen le. Na meg hát ugye hozzájuk csakis programálással lehet menni (ez sürgősség és ambulancia). Mondtam, egyék meg a programálásukat, jövő héten megpróbálom felhívni az igazgatót, éljek én is azzal, hogy még nem büntettük meg a kórházat. Hazajöttem, most majd magánkabinetbe megyek, mert ugye a terhesség alatt minden terhességgel összefüggő vagy emiatt javasolt vizsgálat ingyenes. A háziorvossal telefonon konzultáltam ezügyben, azt mondta kenegessem valami növényi kencével magam (addig is azt tettem) és próbáljam nyújtani (ezt is megtettem már addig). Merthogy ugye semmilyen gyulladásgátló nem szedhető a pici miatt.

Ingyenes terhesellátást és szülést garantál nekünk a törvény, biztosítottaknak és nem biztosítottaknak egyaránt. Én elkezdtem utánaérdeklődni, mi kell majd ha eljön az idő. Na hát kiderült, hogy kell egy igazolás a munkahelyről, hogy van egészségügyi biztosításom. Ezen úgy meglepődtem, mert ugye akkor mi az ingyenes ellátás alapja. Kiderült, hogy igen, a szülés ingyenes, de a kórházi tartózkodás nem. Na még ezt is elfogadom, ugye engem nem olyan nagyon érint a dolog, mert biztosítva vagyok, viszont ott érint, hogy van olyan teljes népcsoport, akiknek biztosításuk nincs, mégis teljes ellátást kórházi kapnak, sőt, ők azok, akik telefüstölik az illemhelyeket (mások elmondása alapján) - akkor most hogy is van ez?
Az ingyenes ellátás további kellékei amit a szülők kell biztosítsanak: kékszesz, babafürdető, pelenka, popsikrém a babának, fájdalomcsillapító és vatta az anyának, meg minden egyéb, gyakorlatilag a kórházi fekhely és maga az ellátás szakmai és manuális oldala ingyenes...

Ezeken gondolkodtam tavaly év végén. Most már eldöntöttem, úgy megyek majd szülni, hogy nem lesznek elvárásaim, elvégre nem üdülést akarok, csak legyünk túl rajta szerencsésen. Most már az idő is valahogy jobban repül, már csak nem egészen 4 hónap van hátra. Lassan kezdhetek készülődni úgy rendesen, láttuk ugyanis, hogy nagyon virgoncnak, egészségesnek mutatkozik az utód, és továbbra is kislánynak néz ki.

Úgyhogy nagy hajrá 2012-re! Mindenkinek!

2011 legvégén

2011-12-31T12:37:00.001+02:00

nem fogom összegyűjteni az év köteményeit. A legfontosabb "projekt" úgysem kötéstéren valósult meg. Igazából még keresztbe is tett kötésügyileg jó ideig, de nem bánom egy cseppet sem.
Szép Szilveszterünk lesz, a Karácsony is az volt, békés, meghitt, nyugodt. Életünkben először hármasban.
Kívánok minden kedves olvasómnak egy nagyon boldog újesztendőt, kívánom, hogy jövőre minden vágyatok teljesüljön!

(fotó webről)

(P.S. ülőidegzsábára mit lehet használni terhesen? Mozgás és rozmaringos-eukaliptuszos kence kipipálva, nem használ. Dokik vállukat vonogatják, hogy nincs mit tenni ilyenkor, viszont a fájdalom is kemény...)

Karácsony

2011-12-24T12:02:00.001+02:00

-------------------------------------------------
Közben folynak nálam az előkészületek, na nem sütés-főzés szinten, az készen van, hanem kötésügyileg, ugyanis Zsófi ajándéka még mindig csak részlegesen van meg, na de ők úgyis csak majd kedd-szerdán jönnek, addig biztosan befejezem, sőt, igazából szerintem már ma befejezem, varrással együtt.

A minta neve Swiss Miss, meggyűlt vele a bajom. Másodjára gond nélkül meg tudnám kötni, de a minta elsőre nem elég érthető, mégpedig ami ezt a "Smocking-stitch"-et, húzott szemet illeti. A jobb elején háromszor bontottam vissza, először mert nem értettem mi van. Másodjára, mert azt hittem megértettem, de sehogy sem akart kialakulni. Harmadjára azért, mert a második sikertelen újrakötés után megkerestem egy tutoriált és rájöttem, hogy az első gondolatom helyes volt, csak a minta még mindig nem lett számomra tiszta. Szóval, a minta első sora a munka visszáján van, és ez volt az a szerintem igen fontos részlet, ami kimaradt a leírásból és emiatt nálam bonyodalmakat okozott. Aztán a Ravelry-n is szétnéztem, és olvastam, hogy másnak is gondja volt ezzel a résszel, na akkor megnyugodtam, hogy nem én felejtettem el kötni, sem pedig az angol szövegértésem nem romlott számottevően.
A fonal Red Heart Detroit (igen, 100% akril, de hát ha ez az elviselt fonal, nem tehetek mást...), 4.5 mm-s tűvel kötöm. Sokat változtattam különben a mintán, először is nem darabokban kötöttem meg az elejeit-hátát, hanem egyben, csak a mellrésze volt különkötve, nem kétszeres szemszámra kezdtem, hanem 30%-kal lecsökkentettem, nekem az eredeti túl bodros volt, és az ujját sem téglalap formában fejeztem be, hanem lekerekítettem a testhez illesztett részét és icipicit beráncoltam a tetejét, hogy stílusban jobban találjon a testhez. A legkisebb méretet kötöttem meg, ami minta szerint 18 hónaposoknak való, de mivel vékonyabb a fonal és kisebb a tű, remélem, arányosan csökkent. És remélem, méretre. Ez majd kiderül.
----------------------------------------------------
Az idén a karácsonyi kaktuszom is úgy döntött, rendesen időzít, most virágzik úgy rendesen. Ma ilyen:

szép tőle, hogy végre ennyi év után először a nevét nem hazudtolja meg.
A tél behozta a városba a kinti lakókat, az öreg akácon napok óta kopog egy fakopáncs. Szeretem.

A városi biodiverzitás azonban nem csak madarakból áll, hanem mindenféle barmokból is, pl. a szomszédokból - az alsók két éjszakával ezelőtt úgy döntöttek, hogy akkor valami szögeket bevernek a falba fél kettőkor (igen, éjjel), aztán negyedóra után úgy döntöttem, tudatom velük, hogy sikerült felébreszteniük, erre lenyugodtak, múlt éjjel pedig a felsőt érte el a bútortologatás, éjfél után 20 perccel. Remélem, a Karácsonyt már békésebb tevékenységekkel fogják eltölteni.
Az ünnep előtti bevásárlókörutaim tapasztalatait nem is akarom feleleveníteni, mert "idegállapotba kerülök, Maunika"...

Tejes ügy

2011-12-20T15:08:00.002+02:00

Nem akartam folytatni a kismama-dolgokat, de ma megint fejet falbaverős állapotba kerültem. Megint nem meggyőzni akarok senkit, de nem bírom olvasni a sok ökörséget.
Azon folyik a vita, hogy házi tehéntejet ihat-e a várandós anyuka. Nyilván, senki nem gondol arra, hogy forralatlanul igya meg, de jönnek a jótanácsok, hogy márpedig a dobozos UHT tej a tuti és a tehéntej az tiltólistás.
Mit mondjak, én egyáltalán nem iszom tejet tej formájában, mert nem szeretem, gyerekkorom óta hányingerem lesz az ízétől, max kakaóként iszom meg cukor nélkül, hogy levegyem az édességét, de meg nem fordulna a fejemben, hogy átváltsak UHT-ra - attól, hogy nem tejként iszom, hetente jópár liter tej elmegy nálunk. Az UHT az nem is tej, könyörgöm. És azt terhességtől függetlenül nem tartom egészségesnek.
Aztán hogy a gyerek majd kapjon vagy ne tehéntejet, az még nekem hátravan, de szerintem kapni fog az elején, azaz egy éves kora előtt, mégpedig azért, hogy szokja meg. Amúgy pedig a tápszereken nevelkedett gyerekek szülei meg sem gondolják, hogy gyakorlatilag pontosan tehéntejet adnak a csemetének, ugyanis a tápokat tehéntejből készítik, amiből a flóra-részt kiiktatják, és a fehérje-szénhidrát-zsír komponenst megtartva kiszárítják, porítják, majd keverik ilyen-olyan adalékokkal.
A laktóz-indoklástól (mármint hogy a laktóz miatt nem szabad a gyereknek tejet adni) pedig nem csak a fejemet verem a falba, hanem sírok is, hiszen laktóz az anyatejben is van, nem csak a tehéntejben.
Viszont jönnek a jótanácsok, hogy a kisgyereknek tejitalt KELL adni. Azt még nem tudtam kibogozni, mi a jófene ez a tejital, de a dobozát meg az árát láttam (neten), és egyből érthető lett, miért is olyan fontos a tápszergyártóknak az, hogy minden anyuka abban a hitben éljen, hogy csakis a tejital lehet a gyerek tápláléka... és úgy tűnik, nagyon hatékony a marketingjük.
Na de hát mindenki azt ad a gyerekének amit akar, én szeretném minél kevesebb kemikáliával tömni, addig ameddig bent van, meg amiután kijön is, mert nem a tej az allergén, hanem a sok (sokszor kivédhetetlen) környezeti hatás miatt jönnek elő ilyen-olyan allergiák, hát legalább ne tetézzem szándékosan bevitt vegyipari termékekkel.
Na bocsánat, csak épp nem bírtam ki szó nélkül :)

Esik

2011-12-16T12:15:00.004+02:00

végre, és egész éjjel esett az eső. Rám már mindenki iszonyat dühös, hogy mondom, essen csak minél többet, merthogy milyen az esős-saras Karácsony. Egyetértek, a fehér az igazi, de én inkább esős Karácsonyt kérek, mint ivóvízkorlátozást bármikor...
Közben olvasgatom a sajtót, és rádöbbentem, hogy bizony hiába szidjuk mi a másvallásúakat, akik a magaslatokat mind egy-egy templom odarittyentésével "tiszelik meg" vagy legalábbis szándékoznak megtisztelni, amikor saját házunktáján is sepregethetnénk.

Emiatt.

Nem vagyok én szobrászkritikus, de hogy néz már ez ki? Hogy lehet ilyen "műalkotást" létrehozni? Az indoklás pedig egyszerűen lenyűgöző, hogy hát a párizsiak sem mind értettek egyet az Eiffel-toronnyal mégis ma mindenki büszkesége. Hát mit mondjak, inkább semmit. De hogy a tájat igenis ez csúfítja el, na ez számomra nyilvánvaló - a pléh annyira nem a tájba illő anyag, hogy ajajaj. (ezt viszont természetvédelmi szakemberként mondom)
Ja és aki a székely motívumokat fel véli fedezni az alkotáson, azt megkérem, mutassa meg nekem is hol vannak.
Ennél rosszabb szerintem már csak a sepsiszentgyörgyi Szent György szobor. Vagy lehet ez még annál is rosszabb... vagy nem tudom. Na de az legalább nem egy természetközeli szegeletbe lett felpöckölve egy vasoszlopra.
Na de mondom, én nem szobrász vagyok sem kritikus, úgyhogy ez csak egy személyes vélemény.

És hogy végre valami kötés is legyen - bár a szürkeségben készült fotók igencsak pocsékul néznek ki: a sógornőm Shalomja már vagy egy hete ebben az állapotban leledzik:

Most rájöttem, hogy a két adagban vásárolt fonal nem egyforma, de ez kötés közben nem látszott, ott a fekete nyílnál csatlakozik a két adag fonal. Igazából rendes fénynél sem látszik, és csak a fénykép rossz minősége miatt vált ez számomra nyilvánvalóvá... különben szép zöld, de hátha lesz róla rendes kép is Karácsonyig.
És hogy gombok miért nincsenek rajta? Mert tegnap végre elmentem gombért, és a papírra erősített minták közül kiválogattam ami tetszik, mondom a nőnek (aki egyébként ismer, gyakran vásároltam nála ezt-azt) hogy miből kérek, erre 10 perc keresgélés után azt mondja, nem találja amit kértem, de menjek vissza egy másik nap (! 4 gombért) amikor lesz kedve keresgélni. Ránéztem, mondom, ha vissza kell menni 4 gombért, akkor az a visszamenetel más üzletbe lesz meg minden további vásárlásom, hát így van, hogy jövő héten elmegyek a főtéri kedves fonalasnéniimhez (ők is ismernek egyébként), náluk nagyon jó vásárolni.
És ugye miután megkötöttem a sógor sapkáját, megkérdeztem a húgomtól, mekkora a feje. Na persze, tudhattam volna, hogy a férfiak ilyen nagyobb fejűek, és nem magamra kellett volna méretezzem a neki kötött sapkát, úgyhogy abból is lett egy másodpéldány.

Most készül hozzá a sál, Mrs Yarnart-nál már láthattátok a megoldást, nos az alapötlet ez volt nálam is már rögtön az elején, csak a sapka csavarásának az alsó szakaszát használom hozzá.
Karácsonyig még jó volna Zsófinak is valami egyedi darab... vicces és hasznos is egyben (a manócipők már a teljes baráti társaság tetszését elnyerték). Valamit sürgősen ki kell találnom.

Oltsunk vagy ne oltsunk

2011-12-12T12:37:00.004+02:00

Először is leszögezem, senki megtérítését nem szándékozom elérni ezzel a bejegyzéssel, sem pedig a saját döntésem indoklása nem lesz. Csak a szokásos eszmefuttatás.
Konkrétan az influenza elleni védőoltásról lenne szó.
Számtalan forrásból ömlik a reklám, hogy márpedig ez mennyire jó, mennyire kell, mennyire fontos, és számtalan helyen folyik a vita, hogy kell-e vagy nem.
Csak amikor én fizetett reklámot látok, ami azt bizonygatja, hogy mennyire jó a termék, akkor elvből elfordítom a fejem.
Az oltás az lényegében a szervezetbe bevitt legyengített kórokozó - ezzel váltják ki a szervezet immunreakcióját. Csakhogy az influenzát nem egy vírustörzs okozhatja, hanem mikor mennyi, az idén nem is tudom, melyeket mondogatják, hogy jönni és támadni fognak. Vagy már itt vannak, nem is tudom. Namármost, hogy látom én: hiába oltom be magam egyik vagy akár 5-6 ellen, ha a következő támad meg, akkor úgyis elkapom minden oltás ellenére.
Na de olvasom hogy a "háziorvosom javasolta"... - melyik orvos ne javasolná, ha jutalékot kap ezért? Ez még hagyján, de van a folytatás, ugyancsak kismama-körökben, ahol híres genetikusra hivatkozva elmondják, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk mi, nem oltatók, merthogy a szakember (aki nem virológus, nem orvos, hanem genetikus - ilyen felállásban én botanikusként is simán kiállhatnék észt osztani a médiában jó pénzért) elmondta, hogy milyen veszélyekkel járhat a magzatra a betegség. Egyetértek. DE ha szándékosan, oltás formájában viszem be a kórokozót, az nem hat a magzatra? Arra mondjuk kíváncsi lennék, a szakember mennyit zsebelt be a reklámért...
A gyártócégek reklámpolitikája viszont nagyon jó, ezt el kell ismerni.
Évek óta nem voltam influenzás. Hogy kaptam el ilyen-olyan apróságokat? Igen, kinek nem jön össze egy-egy keményebb őszön. DE az nem influenza volt. Sokszor az az érzésem, hogy sokan keverik a szezont a fazonnal, és minden egynapos lázas állapotot influenzaként kezelnek...
Szóval én nem fogom magam beoltatni. Magyarázhatja nekem az oltás fontosságát akárki, akkor sem.
Immunerősítésre tökéletesnek tartom a vitaminbevitelt zöldségből, gyümölcsből.
Különben nekem olyan jó háziorvosom van, aki ugyanígy vélekedik az oltásról, mint én, ezt nagyon szeretem benne. Hogy nem nyerészkedik rajtunk, hanem lelkiismeretesen végzi a munkáját és érti a mesterséget.
Amúgy meg képzeljétek, terhesvitamint sem szedek, és még erre sem próbált rávenni! Pedig divat. Nem is divat, kötelező! Azt is megtudtam tehát, hogy ezügyben is felelőtlen vagyok és fölöslegesen teszem ki a gyermekemet mindenféle rendellenességeknek, de ez már más téma...

Töretlen kedvvel

2011-12-09T09:17:00.000+02:00

Továbbra is:

Rögtön torna, aztán pedig torta, meg egyéb készülődés...

Még mindig

2011-12-08T11:09:00.002+02:00

a tegnapi lelkiállapotban, tegnap találtam meg ezt az opera-kart:

Csak fizikailag vagyok cseppet gyengébben.
Nem is gondoltam, hogy már félidő körül ennyire bezavar, bár szerintem nem a baba, hanem a pár éves gerincsérülésem, nagyon erős egyoldali csípőfájdalom kínoz, ami tegnap este/ma ébredéskor (bár ma nem is ébredtem, mert igazából nem is aludtam az éjjel) érte el a csúcsot (wc-re nem tudtam leülni...) és egyből ráeresztettem magamra a sport csodálatos hatását: olyant tornásztam egyet, hogy minden berozsdázott ízületem egyből kioldódott. A csípőm kevésbé, de utána mégis sokkal jobb lett. Talán pár nap múlva sikerül teljesen kinyírni ezt a fájdalmat...

Bulis kedv

2011-12-07T13:39:00.001+02:00

Ma ilyen vagyok. Babanyugtató zene helyett

Tegnap este

2011-12-06T10:10:00.000+02:00

azon gondolkodtam, hogy az Európai Roma-stratégia megbeszéléseit miért az Azori-szigeteken kellett megtartani, amikor annyi olyan hely van Kelet-Európában, ahol a terepgyakorlat megtartásáért épp ki kell lépni egy ajtón...

Szürke

2011-12-04T11:20:00.005+02:00

A sok netes bolyongás között azért kötök is. Befejeztem sógorom sapkáját, najó, a mosás hátravan, de azt majd odébb, emellé akarok egy sálat is kötni és majd együtt.

A mintája nekem nagyon tetszett, nagyon logikusan megszerkesztett, megtervezett darab, szépen szinte észrevehetetlenül belecsempészve a szemszám növelését/csökkentését.
(minta ITT, INNEN ingyenesen letölthető)
A fonal az a pulcsi, amit turkáltam majd kibontottam amikor nem volt itthon miből kötni. Az alsó bordás részt 3.25 mm-s tűvel kötöttem, majd átváltottam 3.5 mm-re (Addi mindkettő). Szerintem 3.75-öt is elbírt volna, de már mindegy. Ja és magic loop-on kötöttem, már nagyon megszoktam.
Kb. 2 nap alatt kötöttem meg, úgy, hogy közben még vendégünk volt, meg mi is mentünk jobbra-balra, na meg okosodtam kismama-ügyben, szó mint szó: gyors darab.
Egy kérdés: szerintetek női sapka ez? Mert a minta arra utal, hogy igen, de szerintem simán uniszex, sőt, ilyen színben megkötve inkább pasinak mint nőnek való.
Ha netán sógornak kicsi volna, akkor majd az újrakötött testvérét nagyobb tűvel kötöm, ezt pedig megtartom magamnak, merthogy nekem is nagyon tetszik, minden férfiassága ellenére.
Tegnap el is kezdtem sógornőm Shalomját is, az igen haladós darab, a tapasztalat azt mutatja, hogy unalmas lesz a végefele, de legalább majd jól kikapcsolja az agyam. Vagy épp hagy némi kapacitást gondolkodni?

Méhen belül

2011-12-02T18:17:00.005+02:00

Előző bejegyzésem után nem tudtam abbahagyni, muszáj most már egészen kiírni a dolgokat magamból, hogy végre megkönnyebbüljek.
Nem csak a már meglevő kisbabáról, de a méhen belül fejlődőről és várandós anyáról is olvasok annyi dolgot, hogy csak lesek. Sőt, igazából az egész a megfoganás előtt kezdődik, de ez nem ennek a bejegyzésnek a témája.
Egy dolgot említettem már múltkor, az UH-t, arra nem térek ki még egyszer, mert van egyéb.
Egy kérdés, hogy kismamáknak szabad-e mikróban melegített élelmet fogyasztani. Én fogyasztok. Hallottam ugyan a mikró kapcsán terjedő rémhírt, hogy az milyen káros, de én ennek a fizikai magyarázatát nem értettem sosem meg. Mert ugyan mi lehetne káros benne? Hogy berezegnek a molekulák bizonyos hullámhosszú rádióhullámok hatására? (a hullámhossz messze a káros határ alatt van, egyébként pedig nem engem sugároz a mikró, hanem képzeljétek, az ételt, ami felszívódás - felhasználás - előtt átmegy az emésztőcsatornámon!) Hát kérem, a molekulák gázon melegítés hatására is berezegnek... akkor holnaptól kizárólag fagyin fogok élni, nehogy kárt tegyen a babában a berezgett molekulák sokasága...
Komoly viták folynak a terhes nő étkezéséről. Megtudtam, hogy felelőtlen vagyok, hogy merek penészes sajtot enni, merthogy az olyan mintha penicillint szednék. Hát ha penicillint kapna a szervezetem, akkor simán elpatkolnék, ugyanis keményen allergiás vagyok rá, kiskoromban már majdnem sikerült kipurcanni tőle, úgyhogy higgyetek nekem, a penészes sajt fogyasztása nem egyenlő a penicillin-bevitellel, annak ellenére, hogy gyakran pontosan Penicillium gomba nő rajta/benne. Ahhoz izolálni kell a gomba által termelt toxint (konkrétan ez nyírja ki a bacikat), és úgy bevinni a szervezetbe, hogy az ne érintkezzen a gyomorsavval (injekció vagy gyomorsavra rezisztens kapszula vagy filmezett tabletta). Csak hát ez már magas, ugyebár nem mindenki tanulja meg iskolában (7-8 osztály?) az emésztés csodálatos folyamatát.
A szénsavas-szénsavmentes vita is folyik rendesen. Hogy milyen káros hatása van a gyerekre a szénsavnak. Én iszom mindkettőt, ami épp jólesik. A szénsav lebomlik vízre és CO2-ra, nem szénsav formájában szívódik fel, sőt, csak víz szívódik fel majd a bélből, a CO2 kijön légbuborék formájában - hát hogy jusson el a gyermekhez a sav? Más kérdés, hogy amikor az embernek a sav mardossa a torkát akkor nem épp a "szúrós" vizet kívánja...
Ezeknél durvább már csak az, amikor a kismama csak azért húz gumikesztyűt húsdaraboláshoz, nehogy a bacik a nyers húsról megtapadjanak a kezén. (ilyenek kérdéseknél azon a szinten vagyok, hogy borogatást kell tegyek a homlokomra, hogy életben maradjak.)
Ami aztán meg a csúcs, az a baba mozgása. Ettől verem a fejem a falba. Tudom, sokan vagytok már túl terhességen, kérlek javítsatok ki ha tévedek, de szerintem képtelenség érezni a baba mozgását 15-16. hét előtt, és legtöbben még csak azután fogják, többedik babánál is. Nem egyébért, de előtte még olyan pici, hogy egyrészt nem éri el a méh falát, másrészt meg ereje nincs. Na de vannak kismamák, akik 10. (!!!!) héten már bizonygatják, hogy ők márpedig ezt érzik. Aztán amikor ez első baba esetében történik meg, akkor kész vagyok. Először is, 8-9 héten kezd el mozgolódni, 10. héten már tudni épp tud, de azt még mindig nem értem, hogy tudja a kb. centis karjait és lábait annyira kinyújtani, hogy belémüssön/rúgjon, teszem hozzá, magzatvízben, ami ugye a surlódás által csökkenti is a mozgás erejét. És hogy elrugaszkodjon magától, ahhoz se ereje, se alakja, se önálló akarata nincs még... Na de hát egyesek ezt érzik, és ha valaki meg meri nekik mondani, hogy helló, ez fizikai képtelenség, akkor azt mondják az ember irigy :) Szóval én nem vagyok ilyen csúcs-anya, hogy a megfoganás pillanatától érezzem a sejtosztódást, beágyazódást, pedig ezeket mind illene érezni, ha nem tudtátok volna :)...
Na meg a zene. Én előtte is olyan zenét hallgattam vegyesen ami tetszett, és ez most is így van. Ez így nem jó, mint megtudtam. Terhesség alatt ajánlott babanyugtató zenét hallgatni. Hát szép szép, de mitől jobb ennél? Vagy ennél? Na meg ha egész nap babanyugtatót hallgatnék én is úgy megnyugodnék, hogy ebéd se készülne meg semmi, csak aludnék.
A csomagkészítésnél még messze nem tartok, de van aki azon problémázik, milyen színű törülközőt, papucsot, hálóinget vigyen magával a kórházba. Paff...
És a szobánkat sem fogom átfesteni sem kékre sem rózsaszínre (ez is kérdés egyeseknek), mert ugye nyilván első időben velünk lesz a gyerek, de képzeljétek, fehérre festett falak között. (Tényleg meg is kéne kérdezzem ott, hogy mi a véleménye a tisztelt fórumozó társaságnak arról, hogy nem pasztellszínű a szoba fala ahol a baba lakni fog ameddig velünk kell neki lenni, nem fog kihatni a lelkivilágára?)
Most pedig vendéget várunk, és inni fogok egy pohár bort. Tudom, hogy egyesek szerint ez is káros, a bevitt 1.1 gramm alkohol a nem épp nádszál testemben, de én már csak ilyen vagyok, hogy még babavárás közben is igyekszem élvezni az életet.

Kismama-csemege

2011-12-01T10:09:00.003+02:00

Ilyenkor babaváróban gondolom, minden leendő anyuka olvasgat a gyereknevelésről, és az internet ehhez annyi anyagot nyújt, amennyit át sem lehet olvasni.
Csakhogy meg kell válogatni. Ugye itt nincs szakértői lektorálás, mindenki irkál mindent, komolyan mondom, hogy időnként olvasás közben a székről majd lefordulok a nevetés miatt...
Tegnap aztán végképp kiment nálam a biztosíték. (és nem, nem tudom visszafogni magam, hogy ne olvasgassak ezeken a fórumokon).
Aszongya, hogy láttam egy kérdést a fogzást megkönnyítő borostyánláncról. Mondom, ez biztos valami ilyen rágóka, ami - gondoltam én - flexibilis, és a baba ezt rágcsálva enyhít a fogak kinövése okozta kellemetlenségen. Merthogy ugye tudtam, mi a borostyán, ismertem a borostyán-ékszereket kisgyerek-korom óta, na meg tanultunk is róla azt hiszem már iskolában, de egyetemen biztos, szóval mondom, ez nem lehet az. A sokk akkor ért, amikor megtudtam, hogy pedig de. De ez még semmi, a babának ezt nem rágni kell, hanem egyszerűen a nyakában hordani, és ez úgy fogja megkönnyíteni a fogak kibújását. Van róla honlap is, úgy reklámozza, hogy immunerősítő valódi (?) köves borostyánláncot lehet ott kapni pár ezer forintért. Természetesen mindig minden épp kedvezményesen.
A fórumon pedig anyukák kapnak egymással hajba, hogy jó vagy nem. Persze vannak ott csalódottak is, akik miután jól bevásároltak (mert ugye ha 2-t vesznek akkor még kapnak kedvezményt), elmondják, hogy ez csak hókuszpókusz, aztán megkapják a tanácsot, hogy dehogy, csak hinni kell benne. Hát istenem, lehet - de hiába hiszek én, ha a gyerekemnek fáj a foga... (nem beszélve arról, hogy hogy néz ki egy csecsemő egy félkilós borostyánlánccal a nyakában?!)
Ugyanilyen csodálatos termék a térdkalácsvédő a kúszni/mászni tanuló kicsinek. Ettől megint tátott szájjal maradtam... hát hol tanítják mászni azt a gyereket ha a térdét közben védeni kell?! gránit sziklapadkán? kavicsbányában? annak idején minket egy puhább takaróra letettek a padlóra (régi fotók tanúsága alapján), nem volt rajtunk térdvédő, mégis a térdsérüléseinket majd a sportolás alatt szedtünk csak össze, majdnem felnőttkorban (én konkrétan a 20-as éveim közepén, és mára már nem zavar)... szóval nehogy már egy pár kilós gyerek térdét tönkretenné a mászkálás. Viszont gondolom, a túlbuzgó szülők erre is simán kiadják a pár ezer forintot, mert az milyen jó a babának.
Láttam ilyen kérdést, hogy miért kell kitenni a gyerekünket az UH káros hatásainak. Komolyan mondom, az ilyen embereknek odaadnék egy fizikakönyvet, vagy annak is csak a hullámtan című fejezetét, és csak záróvizsga után engedném, hogy tovább nevelje gyerekét. Amúgy még ez is oké lenne, ha nem indokolná a kedves anyuka azzal a kérdését, hogy azért kell az UH, mert nem elég a lelki ráhangolódás a babára, muszáj a vizuális is? Kövezzetek meg, de én ilyen denaturált anyuka vagyok, hogy ameddig a babát nem éreztem mozogni, addig számomra az UH jelentette a bizonyosságot afelől, hogy minden rendben. Sőt, még most is várom, hogy láthassam, pedig érezhetően virgonckodik időnként odabent. És miután minimális ismereteim vannak fizika terén (középiskolai szint, nem több) belátom, hogy messze nincs káros hatása. Azt mondjuk megkérdeztem a dokitól, hogy fel tudják-e költeni UH-val a babát mert az utolsó alkalommal kis dög volt, nem akart mozogni, és szerettem volna ha az apuka is látja milyen mozgékony a gyermek, de azt mondta nem. Amúgy az UH károsságára az indok az, hogy felmelegíti a magzatvizet - hát nagyon nem, 37.5 fölé biztos nem, mert azt mi is éreznénk.
Az ilyen kérdéseken, hogy melyik izzó jobb a babának, a hagyományos vagy takarékos eleinte csak szórakoztam. Ameddig megtudtam, hogy a takarékos izzóknak a sugárzása milyen káros (most már csak azt kellett volna megkérdeznem, hogy mégis, hogy jön át az üvegen, mert nem olyan jellegű, hogy a külvilág részecskéit megmozgatná másként mint a hagyományos (fénysugárzás, a fotonok berezgetése, és semmi több, a látható tartományban, nem IR és nem UV), hát itt egyszerűen az idegrendszerem felmondta a szolgálatot... mondtam, nem igaz, hogy ez probléma egyeseknek). Nálunk egyébként lassan mindenütt átcseréljük az égőket energiatakarékosra.
Napi szinten "n" olyan kérdés jelenik meg, hogy egy-egy anyuka szavazásra bocsátja, adhat-e kétéves gyerekének fokhagymalevest, a 8 hónaposnak joghurtot, tejterméket, tehéntúrót, pépesített barackot, stb. Hát én még ezek előtt állok, de hadd tudjam eldönteni én és ne a szavazás, hogy mikor mit kezdek bevezetni az étkezésébe. Ha pedig magamtól nem tudom eldönteni, akkor ez van, hülye vagyok és magamban tudatosítom, de nem fogom ezt közhírré tétetni.
Szóval így állunk... nagyon zavar az, hogy egyes anyukák minimális tudás birtoklása nélkül osztják az észt, lenézik azt, aki nem a legújabb trend szerint halad, akinek nem az épp divatos cuccai vannak, nem a "tudomány legújabb vívmányainak" (pl. borostyánlánc, ez sokk alatt tart amióta olvastam) alkalmázásával neveli gyerekét...
Nem szándékozom a gyereknevelés során elállni a krumplis borogatás használatáról lázcsillapítás céljából a bigyók javára, nem akarom minden köhhentésére nyomatni bele az antibiotikumot, fog majd kapni barackot és fokhagymakrémlevest is, amikor eljön az ideje és folytathatnám.
Én már csak ilyen rossz anya leszek...

Az élet zajlik

2011-11-30T19:05:00.005+02:00

Ettől szép, de a mai kalandomat nem tudom semmiféle kategóriába besorolni.
Ez az orvoshoz-rohangálós napom (miért is lehetne egyben kiadni a veszélyeztetettségi szabadságot a kismamának, nem jobb havonta két orvoshoz küldeni?), a háziorvosom kora délutánra, a munkaügyis pedig késő délutánra, már-már sötétedésre programált.
Munkaügyishez indultam. Még mindig gyalog járok, ma is így történt, és az egyik parkban - de nem a kutyasétáltatásra kijelölt bekerített helyen, hanem a padok közt a sétányon - egy kutya rohangált. Nekemugrott agresszívan (ugatva, vicsorítva), elhajtottam, erre a gazda, hogy mit félek úgy egy kutyától. Léptem kettőt, erre a kutya másodjára is rámszökött és elkapta a nadrágom szárát. Fordulatból adtam neki egy dózis gázspray-t.
Hát ne tudjátok meg mik ki nem derültek rólam.
Elsősorban megtudtam, hogy a nyanya bosszútáll. (a mikéntje ennek számomra kérdéses...)
Aztán (a nyomdafestéket nem tűrő betűt kicsillagozva) megtudtam, hogy "jó, hogy a f*sztól nem félek, de egy kutyától igen" (pedig nem is látszik még felöltözve, hogy babát várok :)))), úgyhogy nem tudom honnan tudta a nyanya ezt.)
Meg egyebek, de nem hallgattam végig mert siettem.
Mondom Zuramnak a történést, azt mondja miért szerencsétlen kutyát fújtam le és nem a gazdáját, aki amellett, hogy a dögöt nem tudja megfékezni, még ilyeneket kiabál rólam közterületen.
Szerintem meg magát minősítette ezzel...
Én pedig továbbra is nyugodtan hordom magammal a gázspray-t, igazából akkor vagyok tökéletesen nyugodt, ha nálam van... és nem félek használni!

Nincs miből kötnöm :)

2011-11-28T12:34:00.001+02:00

Ez olyan, mint amikor az ember a ruhákkal megtömött szekrény előtt állva kijelenti, hogy nincs mit felvennie... Nem tudom hány kiló fonalam van itthon.
Tegnap azzal töltöttem a délutánt, hogy a sógorom sapkájához készítettem próbakötéseket, lényegében próbálgattam a fonalakat. Aminek jó volt a színe, az vastag volt. Vagy vékony. De kétszálra véve vastag.
Aminek jó volt a vastagsága, annak nem tetszett az összetétele. Konkrétan az, hogy akril volt. Aminek mindene jó volt (szín+összetétel+vastagság) abból nem volt elég. Amiből mégis lett volna elég, az nem volt elég puha.
Feladtam végül, rájöttem, hogy kizárt, hogy a rengeteg fonalam közt lenne megfelelő, ma pedig turkáltam fonalat - pulóverformátumban (ugye nálunk üzletben rendes fonalat kapni képtelenség). Gyönyörű világosszürke, puha, 80% gyapjú, 20% műszál és a vastagsága szerintem pontosan megfelelő lesz. A bontási művelet gyorsnak néz ki, vastag fonalat könnyen lehet bontani.
Ameddig majd szárad addig kötöm Zuram ajándékát...

Kuszaság

2011-11-27T15:12:00.000+02:00

Hosszú idő óta befejeztem az első kötős projektet, nem ment gyorsan, de jó volt végre kötni. Ráadásul ezzel elkezdődött a kötött karácsonyi ajándékok című nagyobb projektem is. Ha már időm van - ami általában ünnepek előtt nem szokott lenni - akkor végre tudjak olyant ajándékozni, amit szeretnék.
Ez a húgomnak fog menni. A minta neve Entangled stitches, ITT megvásárolható.

A kesztyűkötésnek vannak különféle sajátságai, az egyik a rengeteg elvarrni való szál.

Ezt csak ma rendeztem el, hiába fejeztem be tegnap a kötés-részt, ehhez idegrendszer kell...
A kesztyűről: ha életem első kesztyűje lett volna nem biztos, hogy meg tudtam volna kötni, a magyarázat eléggé hiányos és jelmagyarázat sincs a csavarásokhoz, aztán meg az ujjakra való elosztás is csak úgy sacc per kábé van megadva, arra nem is utal, hogy nem ugyanannál az ujjnál kezdi az ember őket egyenként megkötni a két kesztyűn, és az ujjak két oldala ebből kifolyólag nem egyformán van kötve, hanem egymás tükörképeként, illetve, hogy a betétrészt mintásan kell kötni, pedig igen.
Viszont némi kesztyűkötési tapasztalattal a hátam mögött a fentiek nem okoztak problémát. A lassúságot a rengeteg csavarás okozta

- nem tudok rászokni a csavarásokra segédtű nélkül, pedig azzal tudnám úgy igazán felgyorsítani a folyamatot. Illetve, van egy irány, amit meg tudok csak kötőtűvel, de ha már ellenkező irányba kell akkor el vagyok veszve.
Továbbá nehéz kötni 2.5 mm-s tűn a zoknifonalat, és az ujjakat forgatni magic loop-pal egyenként, miközben segédtűk lógnak jobbra-balra.
De még mindig azt mondom, a végeredmény megéri.

Most egy sapka fog következni (azt hiszem), az is csavarva, de van még tervbe véve más is, ugyancsak ajándékba.

Bevásárlás

2011-11-25T16:37:00.000+02:00

Van egy helyzet, ami már nagyon rég az agyamat nyomja, ma ki is borultam emiatt. Az történik, hogy a kasszánál árulják a dohányterméket és bevett szokás, hogy a cigarettát vásárlók nem állnak sorba, hanem szépen odaszólnak a kasszásnőnek, ő pedig kiszolgálja őket.
Ma is álldogáltam egy teli kosárral, előttem egy idős bácsi egy fogkrémmel? borotvakrémmel? a kosarában, amikor egy 40 körüli férfi kért egy csomag cigarettát. Rászóltam, hogy mi lenne ha sorbaállna? Mintha nem is hallotta volna, erre a kasszásnőre szóltam rá, hogy ne engedjék ezt meg. Ekkor a bácsi is kezdett méltatlankodni, hogy ő sokkal kevesebbért sorbaáll, a nála fiatalabbak pedig bunkó módon előrebújnak.
A kasszásnő pedig még mindig a dohányost védte hogy hát fix pénzzel ment és most ennyiért álljon sorba? Erre én odapakoltam a kosarat a pultra, kb 5 csomag cigaretta árával benne és mondtam, hogy akkor ha a cigaretta eladása a fontosabb, az én pénzemre nincs is szükségük és kivonultam az üzletből.
Ezentúl pedig MINDIG ezt fogom csinálni.
Van még üzlet a közelben, hát majd odajárok. Ma sem maradtam nyersanyag nélkül hétvégére, csak épp fél kilométerrel kellett odébb menjek. Meg hát amúgyis a piachoz az van közelebb, és ígyis-úgyis oda is mennem kellett.

Testületi lustulás

2011-11-22T14:27:00.000+02:00

Ez a kinti szürkeség annyira ellustít, hogy igazából semmire nincs kedvem, aludni mintha még jobban tudnék, pedig eddig sem panaszkodhattam az alvókámra...tegnap 8:40-kor ébredtem meg, kb. 9-ig lustiztam, és aztán egész nap csak lézengtem. Igaz, ellézengtem a főtéri fonalashoz, aholis párom karácsonyi kesztyűjéhez akartam fonalat venni, ami sajnos, más lett mint amit szerettem volna. Olyan zöld zoknifonal kellett volna hozzá, amiből a Tapestry-t kötöttem, de megtudtam, hogy a gyár ezt a fonalat nem gyártja többet, ráállt a műszálra, hát kénytelen voltam a maradékból válogatni, minden színből vettem valamennyit, de ennyi volt a színfelhozatal. Nem a kedvenc színeim, de a semminél több. Bár ez a barna egyre inkább kezd bejönni nekem.

Szomorú vagyok, kedvenc zoknifonalam volt. Van itthon belőle úgy 6 pár zoknira való... aztán hátha alakul valami mire a meglevőket elkötöm.
Más: ma voltunk dokinál, csodával határos módon a liftesnéni nem tiltakozott a 9. emelet miatt, még a Zuramat is felszállította szó nélkül, noha sejthette, hogy férfi létére nem a szülészet-nőgyógyászaton páciens. (különben ma mondtam a dokinak hogy van amikor a liftesnénik nem hajlandók feljönni, azt mondta, hogy ő nem érti ezt a nők közötti konfliktust, terhesek esetében)
A kicsi ma kb. annyira volt lusta, mint az anyja, alig akart valamit mozogni. Azt hiszem, aludt, és nem nagyon lehetett felébreszteni, a végére mintha jobban forgolódott volna, de a múltkori buli elmaradt. A doki szerint rájuk is hat ez a nyomott időjárás meg gondolom, az anyuka nem túl magas energiaszintje is.
Úgy nézett ki, hogy kislány lesz, de ez nagyon nem biztos még. Hárman néztük a képet a dokival, és nem tudtuk eldönteni, tényleg nem látszott rendesen, de inkább nem kisfiú-felszerelése volt... na de most már előrehozták 6 nappal a születés dátumát. Talán mégis áprilisi baba lesz?

Ez van kint

2011-11-19T10:24:00.001+02:00

nem is nagyon akaródzik kidugni az orrom...
Az idén úgy döntöttem, több kézzel kötött ajándékot fogok Karácsonyra készíteni. Aztán lássuk, mi jön be ebből.

Citrom minden mennyiségben

2011-11-18T10:17:00.002+02:00

Tegnap este vendégeink voltak, sütöttem sok pizzát, desszertnek valami nagyon könnyű kellett, így esett a választás a "lemon curd tart"-ra (tudja valaki, mi ez magyarul? Mármint a "curd". A szó jelentése megalszik, koagulál, és valóban ez történik, de az "alvadt citromos-süti" nekem nem hangzik jól).

Nevétől függetlenül nekem egyik kedvenc sütim: nem túl édes, pikáns, könnyű. Érdekes párosítás a ropogós külső a krémes, szinte folyós belsővel. És nem utolsósorban az elkészítése gyerekjáték.
Először is kell hozzá egy alap: lehet a legegyszerűbb vajastészta is, de most picit másképp készítettem: kb 10 deka puha vajat habosra kevertem kb 2 kanál cukorral, majd ment bele egy egész tojás, végül olyan 20 deka liszt meg egy icipici só. Hűtőbe tettem míg elmentem vásárolni, majd megsütöttem egy kerek formában. Hagytam kihűlni.
Közben elkészítettem a tölteléket: 3 egész tojást felvertem, tettem bele 4 kanál cukrot, fél csésze frissen facsart citromlevet és egy kanálnyi citromhéjat. Gőz fölött folyamatosan kevergetve besűrítettem (a tojások összetartják az egészet), majd amikor megfelelő állagúnak nyilvánítottam (ez a félfolyós állapot), akkor levettem a tűzről, és belekavartam kb 5 deka felkockázott vajat. Ez beleolvadt elég hamar, aztán kevergetve kihűtöttem. Fontos a folyamatos kevergetés, hogy ne bőrözzön be. Amikor meghűlt, akkor beletöltöttem a tortaformába, és a hűtőbe tettem pár órára.
Valamikor szándékomban áll kipróbálni naranccsal is, esetleg más gyümölcsökkel is. De olyankor, amikor nem egy túl kiadós vacsora utánra készítem, hanem csak úgy...

Régi pókos tartozás

2011-11-17T10:18:00.004+02:00

Még szeptemberben mondtam, hogy írok egy posztot az ivari kétalakúságról a pókok körében, de talán kibővíthető lenne a rovarok egy részére is.
Először is tisztázzuk a fogalmat: az ivari kétalakúság, vagy nemi dimorfizmus az a jelenség, amikor az ugyanazon fajhoz tartozó hímek és nőstények eltérnek egymástól színben, méretben, néha akár testfelépítésben is (pl. több szentjánosbogár-faj nősténye szárnytalan, azaz a szárnyai visszafejlődtek, csak a hímek röpképesek).
A gerinceseknél ennek a párzási időszakban van szerepe (pl. páva-hímek faroktollazata nagyon díszes, a tojók ez alapján választanak párt), sőt egyes gerinctelennél is (szarvasbogár, ahol a minél nagyobb "szarvak" biztosítják a győzelmet a nőstényekért vívott párbajokban).
A pókoknál és egyes rovaroknál azonban a dolog magyarázata annyi, hogy a nősténynek egyszerűen nagyobbnak kell lenni ahhoz, hogy az utódokat képes legyen létrehozni, hogy megfelelő számú petét tudjon lerakni, és hogy a megtermékenyített petéket megfelelő mennyiségű élelemmel tudja ellátni a fejlődés időszakára.
Ennél tovább is mehetünk, sokszor a nőstény a táplálék biztosításának érdekében a megtermékenyítő hímet is elfogyasztja. (a szerelem elég veszélyes mesterség pókvilágban...). Elég gyakran ezt elkerülendő a hím nászajándékot visz a nősténynek, míg az falatozik addig megtörténik a párzás, majd a hím elhúz ameddig még életben van...
A pókoknál legfőképpen tehát a méretbeli különbség az ami megadja a kétalakúságot, a nőstények potroha sokkal nagyobb és duzzadtabb, mint a hímeké.

Csak mert ennyi petének kell beleférni:

Egy másik és kevésbé ismert bélyeg az a hímek "dobverője", duzzadt végű csápja.

Ezzel dobolnak, integetnek párzás előtt a nősténynek, mintegy táncot járva,

nehogy az egyszerűen zsákmánynak nézze őket.
Egy ausztrál pókocska párzási rituáléja:

az európai pókoktól ugyan eltér de nagyon kedves látvány. Na meg brutális is, hiszen az egyik hímet végül élelemnek látta a nőstény...
Amúgy Európa ezen vidékein élő pókok közül egyre mondhatjuk, hogy emberre "veszélyes" - nem halálos, de a marása extrém esetben ideiglenes részleges bénulást okozhat, általában azonban csak fájdalmat, lázat, émelygést (néha mégis orvosi ellátás szükségeltetik marása esetén). Szerencsére, éjszakai életmódja miatt nehéz vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Réteken, magasabb füves területeken láthatjuk hálóját, de nappal nem kimondottan aktív.

Nekünk sikerült felpiszkálni, de megúsztuk mindeféle kellemetlenség nélkül (az utolsó fotó 5-6 éve készült).

Olvasgattam, gondolkodtam

2011-11-16T11:25:00.001+02:00

Ma még a párnapos kolozsvári kényszerutazásom fáradalmait pihenem ki, menet a 3 óra mozdulatlanság a buszon nagyon megterhelő volt, aztán a kápolna volt borzasztó hideg - nem szeretném megismételni ezt a közeljövőben. (jövet szerencsére egy jóbarát hozott)
Most pedig csak itt bolyongok a neten, és találtam pár érdekességet.
Először is, itt van ez a gyönyörű tunika, ezt valami rusztikus gyapjúból (kibédi? udvarhelyi?) nagyon megkötném. Persze, nem most, amikor nem tudom még mekkorára fogok terjedni a közeljövőben... nagyon megfogott az ujja, meg úgy általában a felső része.
Másodszor pedig van ez a gyapjúdolog. Igazából van ennek előzménye ITT, majd ITT. A blogok szerzője (aki tehetséges tervező is) egy olyan problémára irányítja rá a figyelmet ami nálunk is létezik: amikor a gyapjúpulóver gyapjútartalma a 0% körül mozog...
Mindenképp, nagyon jól feltárja a gyapjú fogalmát és remélhetőleg sikerül neki egy minél közelebbi jövőben elérni azt, hogy ami nem tartalmaz gyapjút, vagy csak nagyon keveset, arra ne lehessen használni a gyapjú szót.

Erre a kesztyűre sem fogom azt mondani, hogy gyapjú, mert zoknifonalból kötöm és annak a gyapjútartalma csak 70%.

Arra a következtetésre jutottam, hogy végül ez a húgom karácsonyi ajándéka lesz, tavaly ugyanis erősen vágyakozva nézte az Eve-t...
Ha már zoknifonal, akkor legyen egy kis zoknikötés is. Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy, hogy szeretem a mintás zoknikat is (van is nekem pár mintás pár). Gyakorlati haszna a zoknimintázásnak nem sok van, de jólesik viselni akár bakancsban is egy olyan zoknit, aminek a megkötése nem volt a legegyszerűbb, főleg, ha jó meleg. Mostanában EZEN töröm a fejem, igazi kihívásnak tartom, meg különben is mindig érdekelt ez a fajta zoknitalp/sarok-kötés. És mindig is vonzottak a nem szokványos technikák, hát itt a bokarész sem tűnik a megszokottnak...
És nem ártana Zuram kötött zokni-készletét bővíteni, csak hát a 45-ös láb kicsit megriaszt, már unalom szempontjából - de ha mintáznám, akkor talán nem unnám (annyira)...
(amúgy Zsófi mostanra nőtt akkorára, hogy EZ a kardigán pont jó neki. Tehát jól tippeltem májusban, hogy őszire fog belenőni)

"... eltanácsolt az egyetem fura ura..."

2011-11-11T13:16:00.003+02:00

Ma hangulatom nincs semmitse csinálni, így hát nézegettem a gépen a különféle dokumentumaimat és ráakadtam a doktoris dolgokra is.
Pár évvel ezelőtt volt ilyen irányú próbálkozásom, de akkor betegedtem meg elég csúnyán, végül nem lett belőle semmi, viszont az érdekesség itt van:
Esélyeimet megnövelendő, több egyetem képzésére iratkoztam be, és felvételiztem is. Az egyik helyen EU-s pályázat volt hirdetve, azaz minden EU-s számára nyitott volt a verseny az ösztöndíjért is, és ezt szóban is megerősítették, úgy a titkárság, mint a doktori iskola vezetője.
Az egyetemi oklevelem, a nyelvvizsgám, a kutatási tervem és a publikációim 95%-ot hoztak össze, ami nem olyan rossz. Aztán jött a levél az eredménnyel:

Nyilván nem ott kezdtem el a képzést.
Aztán jött a kormányváltás és a nagy erdélyi-szeretés. Gondoltam, próbálkozom egyet. írtam hát a minisztériumnak egy levelet, mellékeltem a kiírást és az egyetem válaszát. És jött a minisztérium válasza is nemsokára:

Ami nem más, mint az egyetem bizonyítványának a magyarázata. Amikor feketével fehéren írja, hogy csak magyar állampolgárok részére biztosítanak ösztöndíjat, akkor miért kell a pontatlan fogalmazást felhozni indokul? Elfogadtam volna első körben azt, hogy az elért eredményem nem volt elegendő csak a tandíjköteles helyre, de amikor elmondják, hogy mégsem adnak külföldieknek ösztöndíjat, minden kiírás ellenére, akkor az ember sértve érzi magát.
Ezért nem leszek én magyar állampolgár. Kérhetném, igen, járna is, de ha akkor nem kellettem, hát most se kelljek, hogy majd valaki azzal verhesse a mellét, hogy az erdélyieknek ilyen-olyan jogokat biztosítanak, amikor azt sem adják meg, ami járna sikeres vizsgák eredményeképpen.
Úgyhogy rendszerváltás ide vagy oda, minden maradt a régiben. Vagy nem. Romlott, nem? Hiába a fényes felszín, ha alatta ugyanolyan rohadt maradt minden...

Aluszékony kötés

2011-11-10T10:06:00.001+02:00

Régebb olyan jól tudtam kötni, el éjfélig is, hát mostanában ez nagyon megváltozott. Már kibírom ébren 10-ig, de ott vége.
3 napi kötésem eredménye - máskor 3 nap alatt félpár meglett:

Azt tegyük hozzá, hogy tegnap csak a kora esti órákban kezdtem kötni - délutánig takarítottam (ablakmosás is, az eső reményében, mára be is borult), aztán csaptunk egy csajos délutánt, és utána.
A mintával van picike bajom, szerintem nem elég érthetőek a rajzok, és nincs magyarázat a csavarásokhoz, tehát kezdő kesztyűkötők ne ezt kössék elsőre!

Végre

2011-11-08T09:05:00.000+02:00

tegnap este előkerültek a kötőtűk!
Ehhez valószínűleg hozzájárult nagyon kedves kötős barátnőmmel lefolytatott levelezésünk, amiben kifejtettem neki, hogy a laceweight fonallal van már csak bajom, ami annál vastagabb az kezd kötéssé alakulni a fejemben. Nagy darabnak semmi szín alatt nem akartam nekikezdeni, mi legyen hát? Kesztyű. Ennek ráadásul az az előnye is megvan, hogy késő téli előrehaladott pocakos koromban is feljön még rám.
Aki régebben is olvasgatta a blogomat, annak bizonyára nem lesz meglepetés a rajongásom Julia Müller kesztyűi iránt (jobboldalt érdemes a minták közt bóklászni).
Ugyan még csak kettőt kötöttem meg közülük, a Lady Sunshine-t és az Eve-t, de mindkettőben nagyon megfogtak a finom részletek és hát kihívásnak is nevezhetem őket, mert a csavarásokat nem pulóvernyi felületre kell applikálni, hanem a kesztyű egy-egy ujjára, no meg rövidített sorokat kötni, a felsorolt technikák kivitelezése 2.25-2,5-ös tűkön pedig akár bravúrosnak is nevezhető. (láttátok már a Gleccsert? Már a fonalat is kiválasztottam hozzá.)
Szóval így esett hogy megesett: tegnap este elkezdtem az "Összekuszált szemeket", az Entangled stitches nevű újabb kesztyűmet.

Magamhoz képest annyit változtattam, hogy nem 5 tűn kötöm, hanem a "magic loop" technikát alkalmazva 2.5 mm-s körkötőtűn, erre egyébként a szerző is felhívja a figyelmet, hogy elkomplikálódik a kézfejen a csavarás 5 tűvel kötve. Na meg nem is találtam a 2.5 mm-s ötödik zoknitűmet...
A tű nagymamai "örökség", Zuram 95 éves nagymamája nekem adta régi kötőtűit,

mint mondta neki nem áll már szándékában kötni, és hát ez a fenti inoxtű nagyon bejön nekem.
Ezen tűkkel együtt megkaptam hímzős könyvei egy részét

és egy halom horgolóst, de azokat egyelőre még nem pakoltam ki.
Még egy meglepetés ért nemrégiben. Najó már kicsit régebben, Mónika küldött nekem egy Amelie-t. Köszönöm!

Végre azt kell mondjam, kezd kézimunka-folyóirat lenni, a darabok teljesen hordhatók (az a kapucnis csavartmintás kardigán nagyon ott van, Erika darabjai számomra sosem okoztak csalódást, Adél kislány-ruhácskája is nagyon aranyos) és végre emberformájú modellek mutatják be őket.
A keresztszemes részben is teljesen idevágó minták vannak, a csipkebogyós és a leveles is a hazai őszöket idézi.
Megkésve gratulálok a táskatervezőknek is!
Mindent összevetve, szerintem ez az őszi szám nagyon jól sikerült.
Ma így indul a napom, jólesik reggel egy kis jó zenét hallgatni a reggeli mellé:

Nosztalgia és realitás

2011-11-03T13:29:00.000+02:00

Anyai nagymamám nagyon finom sütiket készített, apai nagymamám nagyon jól főzött. Ez hozzáadódott ahhoz, hogy kertes házban laktunk és állataink voltak - hát jegyrendszer meg minden kommunista-kori megszorítás ellenére táplálkozás szempontjából nagyon jól éltünk.
Emlékszem a kinti kemencében sült karácsonyi kalácsokra, amikor a kis csuprokban Mama mindig készített egy-egy kis kalácskát a testvéremnek meg nekem, hogy ne vágjuk meg idő előtt a rendes kalácsokat, emlékszem a gömböcös töltött káposztákra (olyant sem ettem többet azóta, azt talán nem is fogok már, mert senki sem készít gömböcöt azóta), és a házityúkból főzött húslevesekre Mama "laskájával".
A laskakészítés (tésztakészítés) nálunk jó félnapos tevékenység volt, pár kiló lisztből és házitojásokból gyúrta nagymamám időnként, amikor kifogyott a készlet. Szinte ma is hallom, ahogy sisegett a keze alatt nyújtás közben a tészta, és magam előtt látom, ahogy egyformán milliméteresre vágja a cérnametéltet, vagy ahogy finoman dörzsölgette a keze között a kockákat, hogy szétessenek. A széleket néha hólyagos-ropogósra sütötte nekünk a kemence szélén, mi azt rágcsáltuk.

Az elmúlt években aztán családom megrökönyödésére (hát de nincs az üzletben????) az ünnepek táján visszatértem a régi jó szokáshoz, a húslevesbe magam készítettem a betétet - ahogy emlékeztem, hogy nagymamám csinálta. Sosem lett olyan szép szabályosra vágott mint az övé, de az íze a keresett régi volt. (Ha nem ünnepekre készültem, akkor is a bolti tészta helyett az esetek nagyon nagy részében házi nokedlit főztem, mert jobban szeretjük.)

Most meg ugye hirtelen időmilliomossá váltam és ma máris elkészítettem az első adag kockatésztát.

Csak fél kiló lisztből, de még ez is eléggé megdolgoztatta a vállamat és csuklómat.
Most már szárad.

Szándékomban áll beszerezni egy nyújtószerkentyűt, és különféle formákat is készíteni a továbbiakban. Ezt többek között azért, mert utolsó közös bevásárláson a kolleganőmmel az egyik bevásárlóközpontban nagyon megnéztünk egy zacskó orrechiette-t viszont megegyeztünk abban, hogy annyira drága (egy átlagtésztának kb ötszöröse volt), hogy akkor már az ember inkább elkészíti magának... vagyis én magamnak és akkor már neki is, csakazértis, hogy ne a multik zsebét tömjük.

Nosztalgia-leves

2011-11-02T17:00:00.002+02:00

Sok blogon láttam a "Gyerekkorom ízei" című emlékfelidézést - ha nekem kellene megneveznem "A" kedvencet, az biztosan a sóskaleves lenne, kizárólag addig az újításig, amikoris a szakács (nagymamám? édesanyám?) cukrot tett bele. Onnan kezdve le nem tudtam nyelni. Pontosan a sóska lényegét iktatták ezzel ki, a finom savanyú sóskaleves helyett egy édes valami került a tányérba, amit én nem szerettem, az első kanál cukros sóskaleves óta soha többet nem ettem. (Mert soha többet nem főzték cukormentesen, mert mindenki más az édesebbet szerette a családunkban, csak én lógtam ki a sorból. A paradicsomlevesbe, töltött paprikába sem tettem cukrot sose, de szerencsére azt mindenki a tányérban ízesítette, így számomra is ehető maradt. És talán ezért nem szerettem/szeretem a gyümölcsleveseket sem. Amúgy pedig szeretem az édeset is, csak az étel az étel, az édesség meg édesség). Ekkor kb. 12-13 éves lehettem.
Aztán lett saját konyhám, de már 100 kilométerre volt gyerekkorom kertje az óriási sóskatövekkel, hazamenetelkor valahogy mindig elmaradt a sóskaszedés és ugyan járogattam ki a természetbe, de ott nagyon szaporátlan a sóskagyűjtés (és amit leszedtem, egyből ettem is meg), így olyan levest sosem ettem többet, mint ezelőtt huszon-x évvel.
Ma pedig spenótvásárlás céljából beléptem a sarki zöldségeshez és mit látok? SÓSKÁT!
A mára tervezett ebéd esett (tárkonyos raguleves, spenótfőzelék), az újratervezés: sóskaleves bármivel (gombapaprikás lett).
Megpróbáltam felidézni, mi is volt benne: valami füstölt, sóska, tojás, tejföl, rizs. És a lényeg, hogy a spenót darabokban maradjon, ne főjön egészen szét.
Kb ennyit emlékem volt az egészről...
Hát főzni kezdtem. A hűtőben kis füstöltszalonnabőr volt, ezt beletettem a vízbe, majd amikor forrt, beletettem a sóskát és majdnem ezzel egyidőben a rizset meg pici sót, és amikor az megfőtt egy tejfölös-tojásos habarással besűrítettem. Ennyi. És olyan mint annak idején!

Egyébként kedvencek voltak még: a fokhagymás-tejfölös marhaszelet, a nyúl vadasmártással és makarónival, a húsleves házitésztával, a gulyásleves, a székelykáposzta, kocsonya, aztán volt sok-sok olyasmi amit megettem, de nem volt különösképpen kedvenc, és volt amit látni sem bírtam (és ez meg is maradt): madártej, krumplifőzelék, bárányhús akárhogyan, pacal akárhogyan, a májon kívül minden belsőség, sárgadinnye és szerintem van több is, de most ennyi ugrott be.
Zuram szerint válogatós vagyok, szerintem nem, csak szeretek finomakat enni... s a legjobb az egészben az, hogy nem igazán van már akadály számomra a konyhában.

Megadühöngő

2011-11-01T08:33:00.003+02:00

Tegnap utolsó munkanapom volt egy kiadósnak induló szabadság előtt, kiürítettem hát az irodai fiókomat, megtaláltam a fizetéscetliket is, és elkezdtem nézegetni. Előtte sosem tettem, bár tegnap se tettem volna. Megláttam ugyanis a levonásokat. A törvényeseket, kéremszépen.
adó: 16%
egészségbiztosítás: 5.5%
munkanélküli-alap: 0.5%
nyugdíjalap: 10.5%.
Ezen az utolsó tételen vesztem fel, nem is kicsit. Az egészségbiztosításom szart sem ér, mert ugye nemrégiben már mondtam, hogy a mindenkori hónap közepén nincs pénz a rendszerben a különféle orvosi szolgáltatások törlesztésére, de ez a nyugdíjalap, ez még fájóbb.
Nem arról van szó, hogy a nagymamám nyugdíját nem akarom biztosítani, de pofátlannak tartom azt, hogy a saját fizetésemnél 5-10szer nagyobb nyugdíjak is ebből a tőlem (is) elvett összegből fizetődnek ki. Hogy kinek? Hát volt szekustiszteknek, katonatiszteknek - kérdem én, egy, a háború után élő tiszt milyen csuda szolgálatot tett az országnak, hogy ezt kiérdemelje??? Hogy félrészegen terrorizált kiszolgáltatott fiatalembereket, amikor még kötelező volt a katonai szolgálat? Nagy teljesítmény, valóban. Ezek után még az előrehozott nyugdíjat is megérdemli, az összeg meg nem is kérdéses.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy mire én nyugdíjas leszek, ha véletlenül valami csoda folytán nem omlik össze a rendszer, akkor is maximum negyedét fogom tudni visszakapni, a nyugdíjkorhatár és a statisztikai elhalálozási kor közelisége miatt.
És hadd ne mondjam (és ez nem panasz!) - én átlagon alul vagyok fizetve, a fizetésem harmadával mégis más rendelkezik.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Más. Ma reggel a leveleim között jön egy újságcikk, hogy az egyéni hőközpontokkal rendelkezőkre újabb adó vár, egy szennyezési adó. Namost, városunkban ennek van egy olyan előzménye, hogy tavaly vagy tavalyelőtt a fél várost kiszolgáló több hőközpontot egyszerűen bezártak, így akinek addig nem volt egyéni központja, az akkor tetetett magának, gyakorlatilag a politikum (városvezetés?) rákényszerítette a lakosságot hogy egyéni központot szereltessen. Amit most, pár év elteltével megadóznak.
Udémérés miniszterünk azt nyilatkozta, hogy erre az adónemre az EU kötelez minket.
Akkor meg hirtelen összekötöttem az egyik vasárnap olvasott hírt ezzel. Most lehet én vagyok tökhülye, de ezt valahogy nem bírom felfogni. Az EU mindenre rá tud kötelezni, ami adóterhet jelent a lakosságnak az államkassza javára, de egy EU-s környezetvédelmi dologban nem tud lépni, miközben léteznek ciános bánya-technológiákat nemkívánatosnak tartó egyezmények az EU-n belül?
(Ja és miközben mindenki Verespatakra koncentrál, egy hasonló csak kisebb léptékű dolog van történőben, nem is messze Verespataktól)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Megint más.
Víz-és csatornahálózat szolgáltatónk megint hozza a formáját. Az ország egyik legdrágább vizét isszuk, egyik legdrágább szennyvíztisztítását is fizetjük (ezt elismerem, jogosan, valóban nagyon modern és jólműködő a városi szennyvíztisztító-telep), de van nekünk egy csapadékvíz-csatornázás díjunk is. Azt ugye mindenki tudja, hogy a háztartási szennyvizek normális esetben (és hálistennek, nálunk ez legalább normális) külön hálózatban mennek csapadékvizektől, ez utóbbiak nem mennek át a szennyvíztisztítón, és ez így is kell. Hát kitalálták, hogy miután 3 hónapja nem esett eső, egy magánházra 3 köbméter esővíz-csatornázási díjat számítanak fel. Mi kb 0.5 köbméternyit fizettünk, de a tömbházunkban 20 család él, ez akárhogy is nézem 10 köbmétert jelent a tömbház által borított felületre csak az elmúlt hónapban, hát ha annyi eső esett volna (és nem is csak a tömbházunkra, hanem legyen az idetartozó utcadarabokra is), akkor most nem egy lehetséges ivóvíz-korlátozás aggasztana...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Víz. Vasárnap barátokkal felnéztünk a Maros-szorosba, valóban ijesztően leapadt a Maros szintje...
Ratosnya közelében még ilyen:

de aztán Szászrégen magasságában egy térdig érő gumicsizma tökéletes védelmet nyújtana egy, a Maroson történő átgyaloglás idején beázás ellen.
Az erdő viszont gyönyörű.

És talán jobb is volna valami széppel befejezni a mai kiborulást, úgyhogy itt abba is hagyom.

Mozgás

2011-10-28T14:19:00.001+03:00

amit biztosít a kórházi személyzet. A szülészet-nőgyógyászat a kórház utolsó, kilencedik emeletén van. Ma a liftesnéninek nem volt kedve addig felmenni, hát biztosította számomra azt a páratlan lehetőséget, hogy a 9 emeletnyi mászást a saját lábaimon tegyem meg.
Amikor felértem (csak egy laboreredmény kellett nekem, ami ráadásul oké) ijesztő állapotban lehettem, mert a laboros hölgy egyből leültetett és lefagyott az arcáról a mosoly, de szerencsére magamhoz tértem aránylag gyorsan. Viszont megtudtam, ez szokás ezen a klinikán. És velem sem először történik meg, csak a múltkor az én döntésem volt a lépcsők választása (mert a liftre legalább 80-an vártak és különbenis akkor még jobban bírtam), de ma más döntötte el helyettem, hogy nekem igenis szükségem van erre a lépcsőzésre.
Na most én mit tegyek, ha az orvosom itt rendel? Majd havi rendszerességgel fogom magam teleportálni 9 emeletnyit? Sőt, a végefele gyakrabban?!
Végülis ha nagyon beások az iratainkba, azt hiszem, a kórházigazgató telefonszámát simán elő tudom keríteni, és miután szóbaállok vele, talán megoldódik ez a probléma...

-7

2011-10-24T11:59:00.001+03:00

és ez nem a kinti hőmérséklet, hanem a még ledolgozandó napok száma. Számolgatok visszafele rendesen.
Ma UH-n voltam, hát elcsodálkoztam, azon amit láttam: eleinte nagyon nyugis volt a pici, aztán a nagy nyugalomból egyszercsak "felugrott", fordult egyet, aztán kinyomta egyik talpacskáját. Utána kezdődött a buli: bukfencezett, szopta az ujját, bokszolt, rugdosott --- csupa energia a csöppség. Nem is tudom, hogy lehetett lemérni a dolgokat.
Nekem viszont leírhatatlan érzés volt... már nagyon várom a következő alkalmat.
A hétvégénk is igen jó volt, Zsófiztunk, hogy az a gyermek mekkorát nőtt... óriási kerek szemekkel nézi a világot, szinte pislogás nélkül. Vagy alszik. Nagyon nyugodt, jókedvű, nem sírós baba. Remélem, anyai ágról örökölte ezeket a tulajdonságokat, mert akkor nagyobb annak az esélye, hogy az enyém is ilyen legyen.

Boldogság

2011-10-19T16:14:00.000+03:00

Muszáj elkiabálnom: most jövök a munkaügyi orvostól, november elsejétől szabin vagyok. Amikor végignézte a papírjaimat, egyből csak annyit kérdett: mikortól akarok elmenni? Holnaptól is kiírt volna, de túl rendes vagyok még mindig: mondtam, az elkezdett dolgaimat még be akarom fejezni, erre elég egy hét, akkor kérdezte, november 1-től jó lesz? naná hogy igen. Ez még 8 munkanap.
Úgyhogy, "bye bye" ---- nem szerelem, nem boldogság, hanem munkahely... remélem, minél tovább!!!!

Jogi segítségkérés

2011-10-18T19:59:00.000+03:00

Az itthoni jog nem okoz nekem problémát, de a magyar igen.
Kaptam ma egy fizetési felszólítást egyik magyarországi egyetemtől, ahol doktori tanulmányaimat elkezdtem 2008-ban, de betegségem miatt mindössze 1 félévet tudtam elvégezni, a másodikat kifizettem, de már nem tudtam elmenni vizsgázni, most a harmadik félévre (2009-2010) próbálják behajtani rajtam az állítólagos tartozásomat. Közöltem velük a döntésemet, még akkoriban, 2009 elején, a második félév folyamán.
Ez az első levél amit kapok ezügyben, mindeddig nem volt tudomásom a tartozásomról. Normális, hogy ennyi idő elteltével szerzek tudomást egy elég nagy összegről? A "tartozások" mennyi idő után évülnek el? És mennyire jogos egy olyan szolgáltatásra fizettetni, amit az ember nem használt?

Hogy itt az ősz,

2011-10-18T16:18:00.000+03:00

azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ma reggel bokáig jártam a lehullott levelekben a parkban, útban a munkahelyem felé, de az is, hogy estére sütőtököt sütök! (igen, elkezdtem nagyon kívánós lenni...)
Itt nagyon hideg van, ma reggel meg tegnap is -8 fok volt. Még mindig gyalog járok munkába, és a hidegfrontnak köszönhetően, ami kisöpörte a párás levegőt, felláttam a Kelemen-gerincig. Szeretem, a hideg ellenére...
Közben számolom visszafele a 120+63+5 napot, április 29-hez képest.
Ma kaptam egy hivatalos meglepetés-papírt, amiben a munkáltató nyilatkozik a veszélyekről, és olyanokat ír benne, hogy a veszélyek amelyeknek ki vagyunk téve: robbanás, fizikai sérülések (vágás, esés, csúszás, szúrás), lövések, agresszió, ionizáló sugárzások, erős stressz, fertőzés, extrém hideg és meleg és ilyesmik - tehát ő maga nyilatkozza az orvosnak, hogy minek vagyok kitéve, olyasmi is, amire én nem is gondoltam eddig.
Azt hiszem, nem sokat fog kelleni intézkedni a kiírás érdekében ilyen körülmények között. Pedig fizikailag bírnám, ha nem küldenének tudatosan veszélyes helyekre - csak az előzmények után nem akarom folytatni.
Közben előszedtem a varrómasinát, és el sem akarom már pakolni, már tudok egyenesen és egyenletesen varrni. Szabni meg lehet tanulni? Nekem az az ijesztő. Az olló... és az összeillesztés. Viszont nagyon motiváló az egyedi darabok létrehozásának a lehetősége.
A kedvem egyre jobb. A tervem egyre több. Az erőm és energiám is. Már csak idő kell több, és akkor tökéletes lesz.

Életjel

2011-10-13T14:03:00.002+03:00

Még megvagyok. Bár húzós időszak van a hátam mögött. Sok szempontból volt az.
Elsősorban is jól rámijesztett egy vérzésféle.
Az elmúlt, de következő napon belázasodtam. Ügyelet, miegymás - féltem, szerencsére a baba bentmaradt, és most már én is jól érzem magam.
És amellett, hogy beteg voltam, eleinte nem akartam betegszabadságra menni, ezért felhívtam a főnökömet, adjon a hátralevő szabadságomból szabadnapot. Majdnem leüvöltötte a fejem. Hogy mégis, mit gondolok én, hogy azzal takarózva, hogy terhes vagyok, lógok (????) és hiába mondtam, hogy értse meg, beteg vagyok, nem tudtam megpuhítani, ő folyton azzal jött, hogy ő nem orvos, nem tudja megállapítani, mondtam, jó, hát elmentem a háziorvoshoz, kaptam betegszabit, sokkal többet, mint amennyit maradtam volna itthon egyébként.
Ami fájt, az az volt, hogy azzal vádolt, hogy a kollegáimmal tolok ki, hogy nem tisztességes velük szemben, amit csinálok.
Volt ennek előzménye is. Amiután írásban közöltem a munkaadóval (ahogy a törvény előírja), hogy terhes vagyok, mellékelve az ezt igazoló orvosi papírt, betett 168 órás készenléti szolgálatba. (2x168-ra akart eredetileg, de azt nem tudta kivitelezni, miután következő héten a kollegák kérték, hogy vegyen engem ki). Ez azt jelenti, hogy éjjel-nappal, vagy hétvégén a megye területén bárhol történik valami (vegyi anyagok környezetbe kerülése, veszélyes anyagokat szállító kamionok felborulása, tűzesetek, vízszennyezések, állatok ismeretlen eredetű tömeges pusztulása - ilyesmi szokott lenni) menni kell. És volt "bátorságom" ezt megtagadni. Akkor is üvöltözni kezdett velem, hogy milyen dolog ez, a kollegákkal szemben, nekem elsősorban munkahelyi kötelezettségeim vannak, és jól gondoljam meg mit teszek. Sajnos, sírni kezdtem, és kirohantam, ahelyett, hogy jól az asztalra csapjak, de mostanában mintha érzékenyebb is lennék... szóval eljutottam arra a pontra, hogy "kicsit" undorodom a munkahelyi viszonyoktól..
Nem tudom, még mindig abban a hitben élek, hogy nem elsősorban a munkahelyem a felelősségem jelen pillanatban, hanem az a kis magzat, akit kitehetek mindenféle veszélyeknek, ha úgy dolgozom, ahogy eddig tettem, de ha másképp van, kérlek, javítsatok ki.
Tegnap is kemény helyen jártam (a galvániszap cianid-tartalmú), de ezt szándékosan nem utasítottam vissza, mert következő héten lesz a munkahelyi felmérés a terhességemre való tekintettel, beszéltem is már munkaügyi orvossal, és amikor felsoroltam neki a lehetséges veszélyeket, akkor azt mondta, ez nem terhes nőnek való munkahely. Tetéztem azzal, hogy elmondtam neki a szolgálatot, erre azt mondta, ez nem csak embertelen, hanem illegális is. Úgyhogy miután erről papír van, hogy egy kerek hétig szolgálatos voltam, végülis adu ász lett a kezemben. Amennyiben nem fogja vissza magát, én sem fogom.
Holnap gyűlésen kiderül mi lesz tovább. Az eltökélt szándékom az volt hogy szépen lassan befejezem az éves tervemet, hogy a kollegáimat tényleg ne hagyjam cserben, de rájöttem, ennek semmi értelme, a balhét úgyis a főnök viszi el, ha ő így viselkedik velem, az a minimum, hogy nem érdekel, hogy oldja meg a nagyfőnöki letolást és szankciókat.
Más: kötni még nem kötöttem, de úgy tűnik, kezd a fejfájásom és szédülésem is alábbhagyni, hátha hamarosan újra tűt foghatok.
S ha minden igaz, és minden úgy halad, ahogy jelen pillanatban a főnöknek köszönhetően elindult, akkor igencsak sok időm lesz...

Őszi este

2011-09-30T15:46:00.002+03:00

Tegnap este kiugrottunk egyet a kedvenc dombtetőnkre. Csak rövidet, mert már elég kellemetlen a hideg, és a tegnapi szél is elég csípős volt, nagyrészt az autóban ültünk, időnként kiugrottam egy-egy fotó erejéig.
A kezdet is szép volt, de érdekes módon, messze nem az a színvilág, amit a későbbiekben produkált a nap.

Csodálatos volt.

Ilyen színeket talán még sosem sikerült ott lencsevégre kapni - ennyire vad és erős naplemente elég ritka.

Az is ritka, hogy a Nyugati-Szigethegység vonulatai ennyire tisztán látszódjanak majd 100 km-ről.

És látszik a nagy különbség is: a nyári napfordulókor a nap a dombtól jobbra nyugszik le, (a júniusi fotón még nem az a pont látszik, ahol el is tűnik a nap a horizont mögött, az onnan még inkább jobbra van) most pedig, az őszi napéjegyenlőség táján ugyanattól a dombtetőtől sokkal balra.

Hátha sikerül egy téli napon is eljutni oda, sosem voltam, de most egyre inkább vágyom erre, csak autóval hóban megközelíthetetlen, gyalog pedig sötétben nem biztos, hogy vállalkozom most erre. Tavaly kellett volna.

Még mindig nem kötök

2011-09-29T13:43:00.003+03:00

Az még mindig borzalmas erőfeszítés... De a dolgok haladnak azért, és ez jó, hogy telik az idő.
3 napig megint nagyon rossz volt, ilyenkor még a víz is hányingert vált ki, de tegnap óta mintha javult volna a helyzet. Ez a hullámzó állapot és a kiszámíthatatlanság nem hat túl jól a lelkivilágomra.
Amikor jól vagyok, akkor mindent képes vagyok megenni/meginni, a paradicsomon, a kávén és a zsíros dolgokon kívül. Amit pedig határtalan mennyiségekben, az az Erős Pista, a máj, a sovány füstölt hús - de általában ami sós és fűszeres az jöhet. Most már előre fenem a fogam a hétvégi zablisztes palacsintára fahéjas-almás (cukormentes) töltelékkel töltve (ó fahéj!!!). De a mai sárgaborsófőzelék sem lesz sokkal rosszabb.
Egyre inkább piszkálja a fantáziám olyasmi, amit eddig meg nem ettem volna - a buggyantott tojás. Eddig a folyékony tojássárgától az undor kerülgetett, de ezeken a fotókon olyan guszta, hogy muszáj lesz összehoznom valamikor. Persze, az lehet, hogy majd megenni nem fogom amikor nem fotón folyik a sárgája hanem tányéron, mert van olyan, hogy megkívánok valamit, aztán mire elkészítem, már rosszul vagyok tőle - de ez már ilyen. Most csak azért vagyok ilyen bátor, mert épp nincs erős hányingerem.
Szóval az étkezés egy vékony kötél, amin egyensúlyozok.
Az alvás az még egy érdekes dolog. Újabban alszom egyet kb 7-kor, amikoris egyszerűen kidőlök, úgy 8-ig el. Akkor felébredek, aztán 10 és 11 között újra elalszom. Az tart éjjel 3-4-ig. Akkor felébredek, kb. két órán keresztül forgolódok, és visszaalszom, arra a rövid időre, míg szól az óra. Akkor pedig alig bírok magamhoz térni.
A másik bajom, hogy a derekam (pár éve sérült farkcsont) hasonfekve nem fáj, viszont azt a fennebb található szerveim miatt tudom nehezen kivitelezni, merthogy ott meg pont hasonfekve fáj. Tegnap este sírtam is emiatt...
Amúgy pedig megy minden, bírom a napi "rutint", mindaddig ameddig nem akarnak hülyeségekbe belevinni.
Valamelyik nap például munkabiztonsági képzésen kellett részt vennünk. Életem egyik legunalmasabb félórája volt (a kollegáimnak is, de hogy a képzést tartó hölgynek a legkellemetlenebb az is tuti), mialatt a ránk leselkedő reális veszélyek a vegyi anyagok, az agresszivitás, a bakteriális fertőzések, ő pedig azt próbálta nekünk megmagyarázni, hogy vigyázzunk az irodai áramütésekre (amikor alig vagyunk irodában), meg hogyan járjunk, hogy ne essünk el, meg ilyenek. Mintha a 32-50 év közötti korosztálynak a járás alapműveleteit elsajátítani lenne a leglényegesebb, eddig ugyanis ezzel sosem foglalkoztunk. Aztán megkérdezte, hogy van-e kérdésünk. Mondtam, van: mit és mikor kell aláírni? Szegény ekkor szembesült azzal, hogy mi ezt teljesen hiábavalónak tartjuk... úgyhogy rövid úton véget is vetettünk a képzésnek. De akkor már a túlóráinkban voltunk. Najó, túlpercekben... kérdeztem, mikor lesz legközelebb, mondta 6 hónap múlva, hát megnyugodtam, mert ha minden jól megy, 6 hónap múlva én már nem fogok munkába járni.
Szerencsére holnap kezdődik a hétvége, jön a megérdemelt lustizás.
Addig is kis zene (mostanában ilyen kedvem van):

Történések

2011-09-24T11:30:00.005+03:00

Mostanában objektív okok miatt sokminden kimaradt a mindennapjaimból. A rosszullétek ugyan nem olyan erősek mint két-három hete, de még mindig folyamatosak, a szédülés a legrosszabb talán minden tünet közül, mert annak a felerősödése hozza elő az émelygést.
De mondhatni jól vagyok, másokhoz képest, akik a terhesség ezen korai szakaszában (8-9 hét) napi szinten kipakolják a reggelit. Ilyen velem nem történt (még).
Visszamentem dolgozni, ez határozottan jót tett, jó kimozdulni itthonról.
A szabadságom nagyrésze különféle orvosokhoz rohangálásokkal telt el, persze nem kalandmentesen - itt külön köszönöm a biztosítóháznak és általában az egészségügyi rendszernek azt, hogy a hónap közepetáján már nincsenek pénzalapok a kötelező és terheseknek ingyenesen járó analízisek elvégzésére.
Köszönöm a személynyilvántartási irodának azt, hogy operatív módon tudják kezelni a személyazonossági cseréjét - ugye a férjhezmenetelem névváltással járt. Csak a hét egyetlen napján van ügyfélfogadás délután, és amikor már kiálltuk az órás sort és épp sorrakerültünk volna (Zuram mint lakástulajdonos jelen kellett legyen, hogy előttük írja alá, hogy befogadja a feleségét a lakásába), a fehérnép kijelentette, hogy minket már nem vesz sorra, legyünk kedvesek valamelyik másik kígyózó órás-másfél órás sor végére átfáradni, mire én számonkértem őt, majd egy elég heves vita után "hajlandónak" mutatkozott mégis ezt a kegyet megadni nekünk, hogy nem kellett kínozzam magam még egy sorbaállással. Még mindig gondolkodom azon, hogy a főnökének beszóljak, pedig ez egy jó hete történt...
Köszönöm környezetvédelmi minisztériumunknak is azt, hogy ismét kitalálták a kötelező részvételünket az önkéntes szemétszedő akción, akárcsak tavaly, ugye a politikai osztály pofafényezése a legkönnyebb a megfélemlített alkalmazottak hátán, na de nem csak a szemétszedés ismétlődött meg, hanem az is, hogy megtagadtam a részvételt, kihangsúlyozva, hogy nem a terhességem miatt nem megyek, hanem azért mert úgy gondolom, hogy tisztelt vezetőink nem érdemlik azt meg, hogy akár 2 percet is feláldozzak az életemből és szabadidőmből értük. Nem tudom, milyen következményei lesznek, de nem is nagyon érdekel. Azt viszont visszahallottam, hogy tavaly a résztvevő kollegák felháborodtak azon, hogy mertem nem elmenni, de annyit mondtam, hogy azok, akiknek a gyávasága erősebb mint az elvei, azok csak ne panaszkodjanak. Lett is olyan csend...
Úgyhogy az élet zajlik ezerrel. Ma bejelentettük a családoknak a hírt. Én boldog vagyok minden kellemetlenség ellenére, és várom a tavaszt. Nagyon.
Some stuff about being pregnant and solving problems with authorities in this country...

Séta

2011-09-18T11:27:00.001+03:00

Tegnap a szép időt kihasználtuk, a szokásos útvonalunkat lejártuk. Sajnos, a fotógépem elég hamar bemondta az unalmast, de azért jó volt kint lenni. Szép lassan menegettünk, élveztük a meleg mondhatnám nyárvégi hangulatot... az erdő lombja csupa zöld, alig egy-egy halványuló folt jelzi, hogy nem július van, hanem szeptember s már annak is a második fele.
A szárazság az ijesztő, alig moccan valami - azért levadásztam egy imádkozó sáska-fiút (szegénynek már nincs sok hátra...),

és egy keresztespók-asszonyságot.

Attól "félek", hogy amint eljön az ősz, vége a nyárnak, de úgy egészen, és belesüllyedünk a szürke ködbe. Pedig a vöröses-sárgás ősznél meleg napsütésben nincs is szebb...

A gyermek neme

2011-09-17T13:14:00.000+03:00

Ugye miután kötni nem tudok, gép előtt ülni se nagyon, hát elég sokat kapcsolgatom a távirányítót. Tegnap aztán egy olyan hír jött szembe velem, amitől mérges lettem.
Az Európa-Tanács ugyanis kitalálta, hogy jó volna betiltani azt, hogy a szülők megtudhassák a születendő gyermekük nemét. Azzal indokolva, hogy ezzel elkerülhető lenne a bizonyos nemű magzat esetén az abortusz.
Na erre kíváncsi vagyok, hogy is lehetne. Nem tudom, máshol hogy van, de gyanítom, ugyanígy mint nálunk: a saját ötlettől vezérelt abortuszt a terhesség 12-ik hetéig lehet kivitelezni, a baba nemét pedig csak majd a 20. hét környékén tudják megmondani UH alapján, vagy jó esetben mondjuk, 16-18 körül, de már az is késő.
Aztán meg tegyük fel, a nők 0.1%-a döntene abortusz mellett amennyiben a baba neme nem az amit akart. Akkor meg minek beletaposni a maradék 99.9% jogaiba? Mert más esetekben az ilyen kis hányadok sosem számítanak.

Gondolom, a javaslat kitalálója vagy férfi akinek fogalma nincs a terhesség lefolyásáról és bizonyos határidőkről, vagy erősen frusztrált nő akinek eltévesztette az orvosa a gyereke nemét, és most olyan helyzetbe került, amikor bosszút állhat a világon az őt ért csalódás miatt.
Remélem, a józan ész fog dönteni mégis...

Az a nagy baj

2011-09-12T10:50:00.000+03:00

hogy nem tudok kötni.
Nagyon szédülök, és szinte állandó fejfájás gyötör annyira, hogy nem tudok közeli pontra koncentrálni, de remélem, lesz ez jobb is.
Hamarosan.

Igazság

2011-09-09T18:18:00.002+03:00

Közép-Kelet Európa vidékein biztosan érvényes:
- Miért van a méheknek királynőjük?
- Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.

+3

2011-09-09T12:17:00.000+03:00

(Még a szegedi egyetem eltanácsolása is talált rám, abban a korban...)

Csilla, köszönöm a meglepetést!

Amikor reggel (?) csengetett a kézbesítő, eléggé elcsodálkoztam...

Kötnivaló

2011-09-06T10:35:00.000+03:00

Meg fonnivaló, Bucilla jóvoltából két újabb csodaság:
Egy fantasztikus színvilágú roving-virág, pihepuha gyönyörűség,

és egy 100% merinó, 1300 méter/100 gramm - Bucikám, ennél jobban el nem lehetett volna találni! Köszönöm!

(mindkettő színe sokkal-sokkal szebb a valóságban, úgyhogy ennél szebbet képzeljetek el)
Nemrég azt álmodtam, hogy kilószámra vásároltam fonalat. Hát bejött... nem mintha nem lett volna miből kötnöm eddig is, de néha van úgy, hogy az ember nem tud ellenállni. Ma egy régebbi vásárlási akció fonalait hozta a posta - igaz, az első 6*10 dekás adag már régebb ideért Adél segítségével,

ez jött ma (60+60 deka merinó-selyem keverék, 1400 m/100 g):

Ja és tű is van hozzá.
Köszönöm, Csilla! És köszönöm Neked a könyvet is, de arról képet nem teszek fel :) (nem kötős, na)

Rendeltetésszerű használat közben

2011-09-05T21:52:00.002+03:00

itt a manócipő az új tulajdonosa lábán (kissé elpilledve a hosszú út után, de legalább addig nem rúgta le magáról)

Aztán felébredt:

(a nagybácsi ölében, de már átöltözve)
(ma sem vittük túlzásba a fotózást)
(ja és persze, a cipőcske nagyon nagy a picike lábára)

Kora őszi séta (és egy kis egyéb)

2011-09-04T15:38:00.004+03:00

A szeptember számomra nagyon kedves hónap. Olyan lenyugodós, de még nyarat idéző - szeretem.
Szeretem a sétákat ilyenkor - már látszik, hogy az ősz picit belecsípett a fák levelébe, de még nem olyan vészesen.

A nyárvégi virágok is egyre inkább a terméshozás fele haladnak

- már amelyik eddig el nem végezte a dolgát. Mindenfele fényes pihék ülnek vagy szálldosnak.

Ilyenkor viszont a legjobb fotómodellek a pókok világából kerülnek ki

- mozognak ők, de elszállni nem tudnak.

A darázspókot épp ebéd közben zavartam meg, nem rajongott az ötletért különösképpen de nem is tiltakozott túl határozottan.
Itt egy másik pók ebédje van készülőben

- a zugpoloska, aki most ragadozó helyett zsákmány lett egy selyemcsapda fogságában.
S hogy igazi ősz következik, mi sem bizonyítja jobban, mint a piros csipkebogyó, rajta egy napozó lusta őszi léggyel.

A kis egyéb: engem tényleg utolért a szerencse, a Ravelry kendős-sálas "11 shawls in 2011" csoportjának augusztusi versenyén nyertem egy motring fonalat INNEN.
Köszönöm - Thank you, Ravelry!

Manócipő

2011-09-01T10:31:00.001+03:00

itt még szárad, kitömködve, meg a "gallérja" kitűzködve - de én beleszerettem.

Lehet, hogy magamnak is kötök, annyira tetszik.
A minta innen van, a neve Elf shoes, a kötés nem egészen egy nap (ilyen miniatűr méretben legalábbis). 4 mm-s tűvel kötöttem, a piros fonal bontott pulcsiból van, 100% gyapjú, a zöld pedig két Bucika-féle fonal (az Artichaut és a Sub rosa maradéka)
Na rohanok, dolgom van, csak ezt muszáj volt megmutatnom...

Szabadság!

2011-08-31T19:10:00.000+03:00

Az első napján szinte túlvagyunk már - ez a lustizás semmivel össze nem hasonlítható!
Tegnap a díszvendég Zsófi volt (úgy megnőtt...), de hétfőn jönnek újra (akkor lesz a "buli"), ezúttal a másik irányból, gondoltam meglepem valamivel:

Ha jó lesz, ha sikerül a nemezelés, akkor nagyon jól fogunk rajta szórakozni, szerintem talál az ördögfióka-sapkával.
Amúgy nehéz kötni, és nem a minta miatt, hanem mert csúszkál a tűkön (ugye a nemezelés miatt nagyon laza)
Még hátravan a "gallér", de ha el nem alszom 10-kor, akkor ma befejezem. Sőt, nemezelni is szerettem volna még ma, de ebben már nem vagyok biztos, meg különben is, hétfőig ráér. Csak nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz készen.

Ugyanaz a hely

2011-08-30T16:08:00.004+03:00

és mégis olyan más!

Kétszer nem volt még egyforma a naplemente ugyanarról a dombtetőről, ezért soha nem lehet megunni. Ezek tegnapiak. Merthogy megint kint voltunk.
Sőt, tegnap még különlegesebb volt a helyzet, mert elláttunk a légvonalban mintegy 100 km-re fekvő Déli Kárpátokig (Fogarasi havasok) (baloldalt hátul a nem túl éles vonulat, de már kezdett kevés lenni a fény).

De aztán visszatértem a saját világomba, és ezúttal egy vadmurok virágzatával játszadoztam el.

Elegáns fekete csipke ez így, látszik jól miért is az egyik angol neve a Queen Anne's Lace (Anna királyné csipkéje).

Gail

2011-08-30T12:56:00.001+03:00

Nemrégiben lefolytattam egy ilyenszerű telefonbeszélgetést a húgommal:
Ő: Anyósomnak születésnapja lesz, kötnél neki valamit?
Én: Igen. Mire gondoltál?
Ő: Valami kendőre olyanra ami lejön a hátán, háromszögűre.
Én: Jó, milyen legyen?
Ő: Nem tudom, majd meglátod. Valami barnás.
Kb ennyi irányelvem volt.
Azt tegyük hozzá, akkoriban épp költöztek, úgyhogy internet híjában voltak, valamikor egy héttel később végül lett netjük, és kiválasztott egy Gailt.
Csak akkor már igen kevés időm maradt rá, az is mindenféle egyebekkel is teletűzködve, de tegnap meglett. Épp idejében egyébként, mert ma reggel hívott, hogy akkor ma mennek és beugranak a kendőért.

A Gail továbbra sem lesz kedvenc mintám, de egyet nem ártott megkötni belőle. Tanulságos volt.
Szerintem elég sok hiba van a mintában, vagy legalábbis olyasmi, amit ha még egyszer sorra keríteném, másképp csinálnék, de ebben csak annyit változtattam, hogy beiktattam egy középszemet - szerintem a kettős ráhajtások túl nagy lyukat képeznének.
Az utolsó soron mindenképp nem kötném meg a levélcsúcsok felőli ráhajtásokat, és valószínűleg újraszámolnám a levélcsúcsok ráhajtásait is.

Ami egy nagyon jól összejött dolog benne, az a széle, pontosabban a színválás a szélén, mintha keretbe foglalná az egészet - de ez a véletlen műve.
A fonal Alize Angora Gold Batik Design, egy egész motring ment bele (100g), plusz egy másodikból pár méternyi.

A színei gyönyörűek, de az összetétele nem épp kendőnek való, szerintem nem elég rugalmas, és ez leginkább a leláncolásnál mutatkozik meg.
Most végre folytatom a már régebb elkezdtett fehér stólámat, annak is túlvagyok felén, remélhetőleg a holnap kezdődő szabadságom alatt be is fejezem.

Az ősz közeledtének egyik jele,

2011-08-26T15:17:00.001+03:00

hogy egyre több imádkozó sáska jön be a városba áttelelőhelyet keresni, ma is többet láttam, de szerencsére a meteorológiai viszonyok nem jelzik még az ősz rohamos érkezését.
Mindenképpen, tegnap este kihasználtuk a jóidőt - ki tudja meddig lehet kiülni még a dombtetőre anélkül, hogy jéggé fagyjunk?
Gyönyörű színek voltak,

de már korán eléggé sötét lett.

Hát igen, ilyen az augusztus vége, fél lábbal még nyárban, de fél lábban az őszben...
Remélem, azért marad még a jóidő szeptember közepéig (ugyebár hamarosan szabadság), de ha azután is, én nem bánom. Azt mondjuk elviselném, ha a kánikula némileg mérséklődne, mert már nagyon nincs itt az ideje.

Panoráma

2011-08-24T18:07:00.001+03:00

Nem erősségem a tájfotózás, annyira sem mint a makró, de vasárnap sikerült megint párat fotóznom, amiből összeraktam ezt a panorámát:

(csak 4 darabból áll).
Ilyen környékünk van, ide (is) szoktunk kijárni sétálgatni, amikor messzebb elmenni nincs idő. Az erdő a hátam mögött van, de arról sütött a nap, úgyhogy fotózhatatlan volt.

Úgy tűnik

2011-08-24T15:05:00.001+03:00

elég mozgalmassá válik az életünk, több változásnak nézünk elébe, és örülök ennek, hiszen úgy tűnik, végre jó irányba fordultak a dolgok. Ezzel csak az van, hogy újra stresszek - de ezúttal "jó" stresszek miatt nem tudtam túl sokat fonalazni, ami nyilván nem azt jelenti, hogy kezembe sem vettem tűt, fonalat.
A leglátványosabban talán a fonással haladok, mennyiségileg legalábbis, de azt hiszem, minőségileg is,

amint a kép mutatja. A baloldalit fontam előbb, a jobboldalin dolgozom most.
Szerintetek a kettő cérnázható attól hogy nem egyforma vastagságúak, illetve egyenletlenül nem egyformák?
Különben kötöttem is, de kész darabom nincs, még félkész sem. És ma elkezdek valami mást, amivel nagyon gyorsan kész kell lennem...

A jobbulás első állomása

2011-08-21T16:19:00.005+03:00

Az előző bejegyzésem megírása után bementem egy fotósoldalra, ahol a kellemes meglepetés letaglózott.
Emlékeztek még a lószúnyogos képemre,

erre?
Na, hát neveztem vele egy európai szintű amatőr természetfotó-versenyre, és a szakmai zsüri beválogatta a publikus szavazásra bocsátottak közé, és ami a számomra legnagyobb elismerés, hogy első fotóként jelenik meg a listában!
Aki akar, szavazhat rám ITT a hónap végéig és megköszönöm neki, pontszámot kell adni, csak a szavazáshoz regisztráció szükséges.
Komolyan, ez számomra akkora megtiszteltetés, és én most annyira boldog vagyok, hogy most örömömben remegek, ami a kézimunkának nem épp megfelelő állapot!

My photo of the mirroring crane-fly was selected by the professional judges for public voting in a European nature photo competition (well, for amateurs), and the best thing is, that it is the first photo on the wall - if you like it, you can also vote HERE, until the end of this month - after registration. Thank you!

Nyugtató természet

2011-08-21T15:14:00.003+03:00

Elismerem, sok bosszúság ért az elmúlt időben (amelyeknek hangot is adtam), meg sok idegesség is volt folyamatosan az elmúlt két hónapban - de végülis jó úton haladunk előre, és úgy néz ki valamelyest javul a helyzet legalábbis munkahelyi stressz szempontjából.
Hamarosan következik a szabink második felvonása, várom, naná, hogy igen.
Szeretem az őszi nyugalmat, jó, hogy a fő turistaszezon lejárt eddig, nincs már annyi ember sehol. Az ősz pedig közeledik.
Ma kint jártunk egy rövidke séta erejéig a környező dombokon, hát bizony az ősz elég rendesen beleharapott már a természetbe, de még nem gyűrte le egészen.
Az erdőben egyre több frissen lehullott sárga levél virít az avarban, és a legkisebb szellő hatására újabb és újabb levelek érkeznek lefele.

A pókok hálói nagy számban feszülnek a fák között, észrevétlenül - ez a pókfiú is elég rossz néven vette, hogy belerohantam az intimitásába (ez a kép szándékosan lett ilyen icipici).

Az erdőszélen az iszalag már terméseit érleli - igaz, most még fényesek, nedvvel telítettek.

A réteken a nyárvégi virágok még színpompás látványt nyújtanak, de a fények, azok most már olyan mások.

Az imolákat valamiért nagyon szeretem fotózni.

Az ernyősök virágzatában rejtekhelyek húzódnak, talán az éjszakai hűvös előli menedékként:

Most így feltöltődve már sokkal nyugodtabban fogok tudni kézimunkázni, ezt már tudom.
(ja meg már Vuelta is van!)

Tisztelt Magyar Pékszövetség

2011-08-20T20:29:00.007+03:00

most láttam a híradóban, hogy elkészítették a Szent István Kenyeret, a képviselőjük nyilatkozata szerint úgy, ahogyan Szent István idején készült, nevezetesen a többi hozzávaló mellett burgonyával.

Kérem, magyarázzák el, hogyan tudott Szent István idején bárki is burgonyát használni, amikor ez a faj csak azután került Európába, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, és onnan hozták át a konkvisztádorok hajói.

E két esemény időrendileg fordítva történt, azaz Kolumbusz Szent István UTÁN hajózott át az Újvilágba (1492), de javítsanak ki, ha tévedek!

Tisztelettel,
(ezt a levelet elküldtem a címzettnek, vajon mit fognak válaszolni?)

Zurammal itt rágjuk a témát és a "goof of the week" kategóriába soroltuk, már ott tartunk, hogy a honfoglaló magyarok a krumplis kenyeret paradicsommal, paprikával ették, aztán utána dohánylevelekből szivart csavartak, és lenyomtatták egy kukoricasörrel.

Most megint kiborulok

2011-08-18T19:22:00.002+03:00

Ugyancsak egy sokakat érintő témában szeretnék pár szót leírni, aztán remélem, végre tényleg kötősposzt, de legalábbis valamiféle kézimunka-poszt következik...
Az előző bejegyzésemhez fűződően pár dolog.
Szerény véleményem szerint ha valaki úgy dönt, hogy blogot nyit, jelen esetben kézimunka, "kreatív"- blogra gondolok, úgy jó lenne, ha az illetőnek lennének saját ötletei. Nem egyébért, de ezt fedi a kreativitás szó. Alkotás. Létrehozás. Ami nem egyenlő a másolással!
Elég fura érzés a saját munkáimmal szembenézni mások blogján, amikor az általam SZÁNDÉKOSAN levett bejegyzésem megjelenik másutt. Ha nyilvánosnak akartam volna hagyni, akkor megmaradt volna ezen a blogon, nem kértem senki segítségét a publikálásban.
S ha valakit érdekel, miért vettem le annak idején, akkor elmondom: azért, mert szerintem a nagy nyilvánosság nem érdemli meg, hogy tálcán ezt megkapja. (Sokaknak egyébként privát levélben elküldtem, miután levettem a blogról)
Már régebb is kiborultam azon (talán van is aki emlékszik erre), amikor valaki elkért tőlem egy mintát lefordítva magyarra, aztán azzal jött, hogy tud ő angolul, de neki ez azért kell, hogy ha valaki tőle kéri magyarul, akkor tudja odaadni. Hát ha az ember olyan ajándékozós kedvében van, akkor ajándékozza a maga munkáját, és ne a másét!!! S ha ezt megteszi, legalább ne verje nagydobra azt, hogy mennyire kihasználja kézimunkás társait!
És ha már másolás: falra tudok mászni attól, amikor elég sokan annyira inspirálódnak egy-egy személy stílusából, hogy teljesen kopírozzák a dolgait, és ez elég rendesen megnyilvánul a fotókon. Mármint a fotók beállításán. Nem tudom, annyira nehéz lenne, hogy egy kézimunkázó aki kreatívnak tartja magát, az legalább megpróbáljon egyedibb képeket készíteni?
A blogolásnál ugyanis ez a legszembeszökőbb, és engem határozottan zavar, hogy meg tudom mondani, ki mikor mit honnan és mi után hozott össze. Mert ha valaki elkezd egy stílust, akkor az egyedi és értékelendő, de ha másolni kezdik, akkor a másolóknál ugyanolyan silánnyá válik, mint a márkás cuccok lekoppintott másolatai. És ugye, nem sokan csípik a távolkeleti, semmilyen (biztonsági, egészségügyi, stb) előírásnak meg nem felelő termékeket?
És ugye, jobban szeretjük mindnyájan az eredetit? Na csak azért...

Gondolatok a 800 forintról

2011-08-17T19:34:00.003+03:00

melyeket először Erikának az előző bejegyzésemhez fűzött hozzászólása hozott elő. Ő írta az alábbiakat, idézem:
"... egy kedves érdeklődő szerint annak az "izének" az elején bemegy az a birkaizé (de miért színes?! a birka nem ilyen színes!), és a másik végén meg kijön a sál. :-) Mert így kell sálat szőni! :-D"
Elsőre elmosolyodtam rajta, mert vicces, de ahogy egyre jobban kezdtem érezni a súlyát, úgy egyre inkább más irányba változott a lelkiállapotom, a szomorúság és mérgelődés irányába.
Aztán nem sokkal később megtudtam azt, hogy vannak potenciális érdeklődők, akik egy csipkekendőt 800 forintra értékelnek egy kézművesvásárban - azért megkérdezném őket, hogy ők ennyi pénzért hajlandók lennének két hetet is elülni 3 mm-s tűvel és egy kilométer fonallal, hogy azt centinként feldolgozzák? Mert annyi az 1000 méter!
Én nem kézimunkából élek, van "rendes" szakmám, (kevésbé) "rendes" munkahelyem (amit egyébként szeretek), de a kézimunka nélkül az életem nem lenne ugyanaz. Viszont azt gondolom, hogy így pár év után már képes vagyok olyan minőségben elkészíteni egy-egy darabot, hogy az megállja a helyét, és akár olyan darabokat is megkötök, amiket sokan nem képesek megalkotni (és itt nem a kötőstársaimra gondolok, Rátok, akik velem együtt köttök /horgoltok, fontok, keresztszemeztek, festtek, varrtok és folytathatnám/ és blogoltok, hanem azokra, akiknek a kezében a tű meg sem áll) -akkor azon nem kell csodálkozni, hogy hülyét nem csinálok magamból, hogy áron alul dolgoztassam magam 800 forintot számolva egy csipkekendőre.

Ez a 800 forint engem kísért - és megsért.

Akkor elmondom azoknak, akik esetleg úgy olvasnak, hogy amellett nem kézimunkáznak, hogyan készül egy-egy csipkekendő/stóla:
1. A fonal. Ha az ember egy minőségi darabot akar, aminek legyen tartása és ne is menjen tönkre a második mosás után, akkor annak kell minőségi fonal. Ne menjünk ki a magyar piacról, és látjuk, hogy jóval 1000 forint fölött kapja az ember a 100 grammot átlagáron, és ha a nyugati shopokat nézzük, az árszint ott is jó magas, sőt, arra jön a posta. És ez csak a kereskedelemben kapható fonal! Ha valaki egyedi, kézzel festett fonalat vásárol, akkor annak az ára már többszöröse az alapnak. Jogosan egyébként, mert a kézi festés azzal jár, hogy az ember hozzávalókat vásárol, energiát fogyaszt és sok időt, és én hiszem, hogy a tudást is meg kell fizetni. Soha nem fogok úgy festeni, mint a festős lányok, és ezt a területet nekik is hagyom, ők jók ebben, már kitapasztalták, mi hogyan működik a legjobban és örülök, hogy vannak nekünk, mert velük az ember rendesen szót ért. (igen, festettem én is, növényekkel, és annak is megvan a titka és az ára, de ez a bejegyzés nem erről szól)
A fonalak másik kategóriája a kézzel fonott, az aztán még több munkát, odafigyelést és tapasztalatot igényel, és nem utolsósorban, anyagi befektetést, hiszen mindenki tudja, egy rokka ára hol van.
2. A minta. Ha az ember egy mintát vásárol meg, akkor az darabonként 5-10 dollár, ha könyveket, akkor az postaköltséggel is járhat, és még többe kerül. Lehet a jelenlegi olvasóim között is van olyan, akinek nem küldtem el általam megvásárolt mintát ismeretlenül, és ezért nem kérek bocsánatot. Továbbra sem tenném. És nem fogok nyilvánossá tenni egyetlen mintát sem publikus oldalon. Sem pedig megosztóoldalak linkjeit feltenni, mert az is már visszaélés a szerzői jogokkal. (Én a stóláimat magam számolom ki az eredeti motívumokat felhasználva. Megvásárolt könyvből.)
Aztán meg az is számít, hogy mit miből köt az ember, és elég sok idő telik el pusztán azzal, hogy az ember összeálmodja a fonalat a mintával.
3. Kellékek. Ugye ez kötéshez legelsősorban a kötőtű, de mindenki tudja, a saját "szakterületén" mibe kell befektetni. Nem tudom, hány kötőtűm van (3 doboznyi), de nem elég. Pedig nem tördelem őket, nem tűnnek el (vagy legalábbis előbb-utóbb előkerülnek), egyszerűen csak a többfajta kötés többféle tűt igényel, és azért az is belekerül némi pénzbe. (Na meg egyéb kütyük is vannak, de azt ne vegyük számításba, az nem létszükséglet.)
Ennyi a tárgyi oldaláról.
Tovább.

Egy közepes méretű csipkestóla megkötése pár tíz munkaóra. Sosem kronometráltam az egy stólával eltöltött időt, meg aztán általában több projektem fut párhuzamosan, de annyit elmondhatok: nem félnap alatt végzek vele. Kíváncsi vagyok, a kendőre 800 forintot felajánlók órabére mennyi? Vegyünk egy átlag-órabért, nálunk ez kb. 3 dollár (és ezzel EU-szinten simán utolsó helyen vagyunk) és számoljunk 35 munkaórát egy stólára (bár szerintem annál több van benne) - 105 dollár! De legyen bármennyi - vajon miért kellene az időnket pénzbe átszámolva másnak ajándékozni? És aki azt hiszi, hogy a kötés (vagy más kézimunka) "csak" pihenés, akkor az olvasson le egy kötésmintát - szerintem kell hozzá bizonyos fokú agykapacitás, én az intellektuális munkák körébe sorolnám.
És akkor jön a pénzben felmérhetetlen, a TUDÁS. Az ember azt is befektetésekkel éri el. Hogy anyagi vagy egyszerűen csak belefektetett idő, lényegében mindegy. Abban a naiv hitben élek, mint fennebb is mondtam, hogy a tudást is meg kell fizetni, még ezt a fajtáját is.
Egyébként eléggé ki szoktam bukni azon, hogy vannak akik megsértődnek, ha az ember nem hajlandó például egy mintát átgondolni, átszámolni, és részletesen leírni nekik.
Ha valaki hozzám fordul pertinens kéréssel nincs olyan, hogy ne segítsek (csak a nuppkötést eddig legalább húszszor írtam le, és tudom, hogy még párszor le fogom, és szívesen fogom ezt megtenni!). De ne várja el senki, hogy csak mert képes vagyok rá, meg fogom neki négyszögesíteni a kört! Az én napom is csak 24 óra, amiből aludni is illik valamennyit, hát fenntartom magamnak a jogot, hogy azt csináljam szabadidőmben ami nekem jó és hasznos, és nekem nem az a jó és hasznos, hogy olyan mintákat írogassak át, amelyeket lehet meg sem akarok kötni!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Akinek nem volt inge, megkérem, ne vegye magára a fentebb leírtakat.
Tudom, hogy ezekkel a gondolatokkal rajtam kívül más is bajlódik, és azt is tudom, hogy azok, akik kézimunkáznak, teljesen tisztában vannak a leírtakkal, de talán remélem azt, hogy olyanok is olvassák ezeket a sorokat, akik a jópár ezres buli után megmaradó 800 forintot teljes egészében csipkekendőre szánják...

A hosszú hétvége termései

2011-08-16T09:18:00.005+03:00

Igazából ezen a hétvégén pihentünk úgy istenigazából. Nem sokat házimunkáztam, igaz, pénteken vacsorára kellett egy nagy adag töltött padlizsánt készítenem (férfiúi igények kielégítése céljából), aztán szombaton kenyeret és kalácsot is sütöttem (tiszta diéta kérem, de a kalács itt is Zuram kívánsága volt...), na meg persze ebédeket főztem, de ezzel kb teljesen letudtam a háziasszonykodást.
Időm így rengeteg maradt magunkra, magamra, a fonalaimra - és nagyon jólesett.
Befejeztem a zöld kendőt. Ugye, ha zöld és alpaka, akkor az csakis Laminaria lehet - az is lett.

És miután a fonalmennyiség nem volt probléma, ez alkalommal a nagyot kötöttem meg - az előző Lamim is már köztes méretű volt, a legelső pedig a kicsike, de arról képem nincs, és fotózni sem tudok, mert Kolozsváron van, Nagymamámnak ajándékoztam oda.
Én nem Laminariának nevezném, ugye nem vagyok egy tengermelléki ember, engem inkább a tőzegmohák jellegzetes sziluettjére emlékeztet,

havasi mohalepte terekre.

A kendő nagy lett. 190*90 cm, kb 80 gramm fonal ment bele.
A fonal Fyberspates Nef Lace, 1200 m/100 g, összetétele 70% alpaka, 20% kasmír és 10% selyem, és Délkának köszönöm itt is.
Az alpaka közismerten csúszós fonal, ennek ellenére 3,25 mm-s Addi fémtűkön kötöttem, és a leláncolásig nem is volt bajom a csúszással. (a leláncolás egy külön történet volt, de inkább nem írok róla).

Sokan panaszkodnak a sok csillagszemre - én szeretem kötni, és főként,

szeretem a kialakuló szerkezetet.
Még a rengeteg kettős, sőt, hármas ráhajtás sem volt sem zavaró, sem különösebb kihívás.

Visszatérve a leláncolásra, annyira kimerített, hogy utána képtelen voltam kötni, de fonalazni akartam, mi legyen hát? Elővettem a gyapjút és az orsót (köszönöm, Bucika, és Zsu), és azt mondtam, márpedig most fonni fogok.
Itt az első valahány próbálkozásom magamra:

Aztán elkezdtem érezni a gyapjúcsipkedés mikéntjét, és akkor már pár métert sikerült fonnom a Kromski-n, csak akkor a vállam is elkezdte érezni hogy van, és ez nekem nem esett túl jól.

Akkor belekötöttem egy már elkezdett csipkestólába pár sort, de annyira piszkált a vékony fonal fonása, hogy elővettem a kicsike orsót, és azt hiszem, megtaláltam magam benne.

Kellett a gyakorlás a súlyosabb orsón, hogy érezzem a pörgést, de azután már nem féltem a könnyű kis orsócskától, mert láttam aztán, hogy pörög, és aztán elkezdtem érezni is a pörgéssebességet vele.
Estig aztán le sem akartam tenni a fonást (Lányok, sikerült megrontanotok!!!!)
Arra rájöttem, hogy nekem a vékonyabb fonal fonása fog jobban menni, már csak a "hisztis" vállam miatt is, de azért eléggé érdekel egy vastag pulcsinak-való fonal megfonása is...
Addig is:

pörögjön az orsó, sok gyakorolnivalóm van még fonásügyben!
P.S.: EZT láttátok már?
Thoughts about knitting the Laminaria, which for me seems much more a bog moss structure, and after having a not-so-pleasant time when binding off the alpaca-yarn with metallic needles, how I started spinning, for the first time in my life. And I enjoy spinning thin yarn!

Amikor

2011-08-14T09:55:00.001+03:00

400-nál több szem van egy soron, akkor a haladás elég lassú akkor is, ha az ember fejből tudja a mintát.

Most így vagyok én, megy ez mintaolvasás nélkül (egyelőre), de lassan. Aztán meg minden negyedik fordított soron a 3-ba-9 csillagszemek levételénél még lassabban, ott ugyanis a hurkok erősen összebogozódó tendenciát mutatnak...
De szerencsére már csak egy csillagszemes sorom lesz, azután viszont jön az a rész, amit nem tudok fejből.
Szóval a terv az volt, hogy ezen a hétvégén befejezem ezt a kendőt, de kezdek nem olyan biztos lenni ebben. Mondjuk, ha a hétfőt is rászámítom, akkor "meglehetséges", de a hivatalos hétvégén? - egyre nagyobbak a kételyeim ez ügyben.

Ha megszakad a blogom

2011-08-12T15:30:00.001+03:00

úgy annak az az oka, hogy a gugli is megbolondult, és kéri a telefonszámomat. Na hát kapja... be.
De legalább nem olyan mocsok, mint a fészbúk, legalább beléphettem úgy is, hogy nem írtam be semmit az ablakocskába. Fenyegetőztek persze, hogy elveszíthetem az adataimat - hát akkor elmennek, na ez van. Nem esne jól, de világvége sem lenne. Készítenék maganak egy fizetős weboldalt, és annyi... és akkor nem zaklatna senki sem az adataimért.
Addig is backupolom a blogom... még amíg ez a beléptetési szesszióm érvényben van.
Közben a legjobb dolog ami mostanában történhet az az, hogy itt hosszú hétvégénk van, valami vallásos ünnepük miatt - mindegy miféle, a lényeg, hogy szabadok vagyunk hétfőn, felekezettől függetlenül.
Ami nem olyan jó, hogy ma reggel olyan ősz volt, vagy lehet nem ősz, de olyan hideg - csak 7 fok, hát a reggeli sétám alatt bizony nem hevültem túl. (A hazafele-sétám alatt viszont megint nyár volt, elég nehezen boldogultam a hátizsákba pakolt kardigán mellett a bevásárlásokkal. Már helyszűke miatt...)
És tegnap este is nyár volt, kimentünk egyet, mondjuk, a szabad ég alatt keveset voltunk, nem naplementéztünk, hanem aztán söröztünk (és ez igazi nyári tevékenység), de azelőtt még a késő délutáni napfényben kattintottam párat a domboldalban.

Igaz, ezek a virágok ebben a fényben és állapotban azért eléggé mutatják, hogy a nyár igencsak a végét rúgja...

Egy kis "sütnivaló"

2011-08-09T11:50:00.000+03:00

- hűtőürítés címszóval.

Nem vagyok vegetariánus, de egy ilyen zöldséget zöldséggel úgy kívánok! A patiszont és padlizsánt fogom a többivel megtölteni, és sütőben megpárolni-sütni.
Különben azt hiszem, érkezik a hidegfront, olyan falhozvert vagyok...

Egy koffeinfüggő rossz pillanata

2011-08-08T14:55:00.002+03:00

azaz az enyém.

fotó: INNEN

Nem titok, szeretem a kávét. Nem csak a hatását hanem az ízét is, és igen: függő vagyok. Ha kimarad a kávé, rettenetes fejfájás kínoz - de most komolyan elgondolkodom magamon.
Ma három kávét ittam. Most meg itt ülök a gép előtt másfél liter vízzel (hígítom a belső környezetem), és minden egyes fejmozdulatomra szédelgek. Az előbb mértem vérnyomást-pulzust, és hirtelen aggódni kezdtem: 120/85 vérnyomás mellé 96-os pulzus társul!!!
Nem tudom, ilyenkor leszoknom kéne vagy csak csökkenteni az adagot, de valamit tennem kell ezen a téren... a leszokás gondolata megrémít, azt a fejfájást elviselni, amit a kávémentes napok okoznak, azt ép ésszel szinte lehetetlen, rendes napi rutin mellett pedig teljesen az.
Egyelőre ott tartok, hogy kivettem a kulcsot a zárból, ha elesnék, lehessen bejönni a lakásba...
Ma pedig már csak nyugalom kell, és később, ha már nem szédülök többet, akkor kötni fogok.
I am a caffeine-dependent, but I must somehow get used not to drink so much coffee, as today I felt bad (I have severe vertigo and much increased pulse) because of it.

...

2011-08-07T10:25:00.009+03:00

(fotó: Kelemen-havasok gerince)
"Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát."

(Ajánlás)

- írta Áprily, és éreztem én, miközben a kendő szegélyét kötöttem.
Bucillára sokat gondoltam, aki ilyen gyapjút festett és abból ilyen fonalat font, hogy teljesen összeillett a gondolataimmal.

Kötni régebb kezdtem, elképzelésem is volt, de amikor eljött az ideje a szegélynek, letettem. A lustarész megkötése nyilvánvaló volt - a kézzelfont fonalak szépségét szerintem ez adja vissza a legjobban -, de a szegély nem akart kialakulni.

Valahogy azt amit én akartam, azt a kiválasztott minta nem tudta visszaadni.

(fotó: Kelemen-havasok lába)

A szemem előtt láttam a sziromtalan fénytelen őszt és sehogyse illett hozzá a határozott vonalú levélminta, amit eredetileg elképzeltem.

Aztán tegnapelőtt belémhasított és onnan kezdve aztán repült a tűkön.

Az inspirációt adó minta töredéke annak ami lett, arányokat, sorokat megváltoztatva csak kötődött a darab. És így már nagyon én vagyok, lett egy újabb kedvenc kendőm...
A fonal Bucilla műve - ezúton is köszönöm neki, hogy ilyeneket fest és fon, és csodálom ezért.
A méreteit tekintve jó kis nyakbavaló lesz, 126*58 cm. 4 mm-s tűvel dolgozva minden centijét belekötöttem a fonalnak.
Balesetecske is ért, az utolsó 9 szem leláncolására nem lett elég a fonal,

szerencsére épp egy zöldesebb sarok volt, ezért kipótoltam a zöld kendőm fonalmaradékából. Kicsit látszik így is, de szükség törvényt bont - lebontani nem akartam azt, ami olyan volt strukturálisan, amilyent akartam.

The story of knitting this shawl - about how my inspiration came from the beautiful yarn hand-dyed and hand-spun by my friend, Bucilla, the autumnal nature, the mountain evening-light and Transylvanian literature - one particular poem of my favorite poet, Áprily Lajos, a poem that describes a cold fall-scene, where one can still find color and beauty.

Hétvége!

2011-08-05T14:13:00.000+03:00

Nagyon vártam már...
Most meg ilyen kedvem van, szerintem a nyárnak tudható be:

Ettől persze hétvégén leginkább nem bulizni fogok... ha nem lennék ennyire kialvatlan tán az is beleférne, így majd lustizunk, pihenünk, és gyűjtjük az erőt a jövő hétre.
Weekend and summer! I feel good.

Mire

2011-08-03T14:39:00.001+03:00

a kopoltyúkezdeményeim kezdtek kinőni a nyirkos idő hatására, a sötét borult idő miatt a látásom a vakondé irányába kezdett fejlődni, na meg a Shalomomat is egészen használatba vettem, ma végre úgy igazán kisütött a nap, kék az ég

és a hőmérséklet is elérte a 24 fokot!
Táncsak nem eljött a nyár?!

Levelek

2011-08-01T13:44:00.001+03:00

Az épp elmúlt július nem a pihentető volta miatt marad emlékezetes az biztos.
Főleg munkatéren volt kemény, de úgy tűnik mától a rendes kerékvágásba kerülünk, már csak azért is mert végre van titkárnőnk!
És mindamellett, hogy minden hétvégén valahol voltunk és többnyire hétközben pihengettünk azért kötögettem is.
Tegnap méltó befejezéseként e hónapnak befejeztem egy stólát:

ugyancsak egy csipkesál, ugyancsak észt motívum felhasználásával, ezúttal azonban nuppmentesen.
A minta neve Pajulehekiri - fűzfalevél - a Haapsalu sall könyvből.

és tényleg olyan, mintha egy szomorúfűz ágai alatt pihenne az ember, levélfüggöny-szerű a stóla.

A kész darab méretei: 130*50 cm
Kb 50 g Barka szitakötőt használtam hozzá, 3.25 mm-s Addi tűvel kötöttem a központi részt, 3.75 mm-s bambusszal a szegélyt.

Ahhoz képest, hogy ezt a mintát képtelen vagyok megjegyezni, aránylag gyorsan készen lettem vele, 11 napba tellett, olyan körülmények közt, hogy kevés időm volt kötni.
Ez is áthúzható egy gyűrűn.

Na és hogy nehogy fogyjon a megkezdett kötések száma, gyorsan elkezdtem két (!!!) újabb darabot az egy befejezett helyébe, de ezekről majd később.

Szándékomban állt elkezdeni fonalpróba címen egy újabb fehér csipkestólát is, csak hát annyi de annyi minden befejeznivalóm van így is! Bár ez újabban nem szokott akadály lenni...
In this hectic July I finished another Estonian stole, and started two other projects.

A fészbúkos

2011-07-31T11:22:00.003+03:00

rövid kalandom ezúttal a végére ért.
Meraszongya, adjam meg a telefonszámomat, hogy ők elhiggyék, az vagyok, akinek magam mondom és hogy egy személyhez ne legyen több fiók csatolva.
Na most ki az az ökör aki beveszi ezt, és elhiszi?! Nekem ugyanis két érvényes személyes mobilszámom van, meg egy olyan amit ketten használunk. Ez tehát azt jelenti, hogy ha telefonszám alapján akarnak tagszámot, akkor én 3 tag lehetek egyidőben - és máris átvágtam a biztonsági rendszerüket.
Szerintem viszont az adathalászat a cél. És erre a csalira nem akarok ráharapni. Ne küldjek azonnal egy komplett CV-t meg egy adóbevallást is?!
Ha egy újabb kiadású böngésző engedélyezi a belépésemet, akkor oké, ha nem, akkor a fészbúk meg én örökre búcsút intettünk egymásnak máris.
Úgyhogy akit ma első ismerősként bejelöltem az kérem, ne haragudjon, hogy fészbúkon mi kapcsolatot egymással nem fogunk tartani! Szerencse, hogy egyébként sokféle módon tudjuk egymást elérni...

My opinion about facebook, and why I just renounced to be a member of it. Asking someone's phone number seems to me like phishing, not a security-system.

Az éjjel

2011-07-28T07:27:00.000+03:00

azt álmodtam, hogy fonalat vásároltam, kilószámra. Natúr gyapjút. Vékonyat és vastagabbat.
És ebből költött az óracsergés. Most meg mehetek munkába...

Kedélyjavítónak

2011-07-27T14:00:00.002+03:00

... ezen az újabb szeszélyes időjárású napon:

Már régebb készültek, csak valahogy nem kerültek fel a blogra.
Növényi festések, és most már annyi van mindenikből, hogy bátran elkezdhetek belőlük rendes méretű darabokat.
Már a zöld is zöldszerűbb, de növényekkel ennél zöldebbet nem is tudom, hogyan hozhatnék össze.

Tejoltó galaj

A sárga majd téli napokon lehet napsütés a kötőtűkön.

Kurkuma

A barnás narancs pedig a szürkeséget fogja napos szeptemberi délutánná változtatni - bármikor.

Hagyma

Dyeing with plants.

Közszállítunk, vazze!

2011-07-27T11:29:00.004+03:00

Szerencsém, hogy aránylag kis városban lakom (49.3 km²), és gyalogbéka vagyok, de a helyzet így is nagyon feldühített ma.
Ott kezdődik, hogy itt még ma is 16-20 ülőhelyes kisbuszok járnak közszállítás címen, ezek csúcsforgalom idején annyira megtelnek, hogy egy tűt nem lehet beszúrni a már fentlevők közé, nemhogy emberek gyúródjanak még fel, erre meg pofátlanul drágítanak egyet a buszjegyen, nem is akármilyent, egyből egy kb. 12%-ot. Ezt ma tudtam meg valakitől, és nagyon meglepett.
(Mindeközben Kolozsváron például egy buszjegy jelentősen olcsóbb, a drágítás előtt is olcsóbb volt, ott pedig az ember busz, villamos és troli közül választhat, többé-kevésbé menetrend szerint érkező alkalmatosságok közül.)
Próbálok nem gondolni a helyzet politikai vetületeire, de nem tudok elvonatkoztatni ettől, sajnálom, ez már nagyon bennem van...
Ezért szoktam én még mindig gyalog járni munkába télen-nyáron, esőben-hóban, ami 40 perc - de elgondolkodtam, hogy fizetős közszállítás esetén mennyivel lenne ez kevesebb - a következtetésem pedig ez:
itthon-buszmegálló: 5 perc
várakozás (mivel itt nincs rendes menetrend): 5-15 perc változóan és kiszámíthatatlanul, átlag 10
utazás: kb 15 perc (néha több, a főtér 4 szemaforja miatt. Vagy 5?)
buszmegálló-munkahely: 5 perc
és akkor eljutottunk oda, hogy busszal munkába eljutni ugyancsak közel 40 perc lenne, de legalább 30. Csak persze, a zsebem sokkal inkább megérezné. Tehát tulajdonképpen napi 10 perc az, ami a gyaloglásom miatt pluszba jön (ha meggondolom, egy jó nuppos sort meg a következő fordítottat kb ennyi idő alatt kötöm le).

Na de tovább: a közszállítás sz*r mivoltának folyamodványa az is, hogy nagyon sokan saját autóval járnak reggel munkába, iskolába - gyaloglásaim során látom, hogy a csúcsforgalomban közlekedő autók 80-90%-ában a gépkocsivezetőn kívül nincs utas.
Hogy ennek mi a következménye azt nem kell mondanom - ezért tart 15 percet az út busszal át a főtéren, a légszennyezés pedig az egekbe ugrik, a lassan haladó kocsisor miatt.
Megoldás? Létezne, ha szándék is volna ezt látni - megtalálni sem kell, mert mindenki ismeri.

Levontam hát a következtetést: továbbra sem kívánom igénybe venni a helyi közszállítási vállalatok szolgáltatásait.

Thoughts about our shitty public transportation.

Július

2011-07-26T14:49:00.000+03:00

Az idén úgy tűnik, a július az átlagokat időjárás terén az extrémekből akarja összehozni:
az erős kánikulát nagyon hideg reggelek követik, aztán meg a vízmennyiségek is akkorák egy-egy napon, hogy csoda, hogy nyeli még a Maros anélkül hogy kiöntene - az utcai csatornázás igen nehezen bírja, ma rendesen folyt az utcán, járdán a víz:

Tegnap pedig végképp befejeztem a Shalomomat, felvarrtam rá a gombokat és behorgoltam a karkivágást,

ma reggel már hordtam is - és július ide vagy oda - elfért!

Itthon vagyok

2011-07-24T11:29:00.001+03:00

... és Lányok, hiányzik a kötőtűcsattogás és rokkaforgás!
Köszönöm Bucika, hogy ez összejöhetett nálatok.
Fáradt vagyok, de valahogy alvás helyett inkább kötnék.
Örülök, hogy találkozhattam régi kötőstársakkal, és végre megismerhettem Harmatcseppek-et és Paribanut.
Nagyon jó volt három napig kizárólag kézimunkával foglalkozni, elméleti és gyakorlati síkon egyaránt.
Most még kötöttem is, nem is keveset, leginkább ezzel a projekttel haladtam, vagyis mondjam úgy, ott kezdtem el ezt az újabb stólát kötni és kb negyede meg is lett (kellett egy nuppmentes minta az Addim tesztelésére):

A lányok pedig újra elkényeztettek:
Erika jóvoltából kipróbálhatok két számomra új fonalat:

a Rikker-féle kétágú csipkefonalat és egy 1400 m/100 g merinó csipkefonalat.
Adél is nagyon beletalált a gyengémbe ezzel a zölddel, ez számomra újfajta szál is lesz (alpakát sosem kötöttem még).

(És hozzá még kézzel festett Fyberspates!!!)
Paribanu is tudja, milyen vastagságú (? vékonyságú) fonalat szeretek én kötni anélkül, hogy mindeddig személyesen találkoztunk volna (az a levendulaszínű Szitakötő már meg is találta a mintáját az agyamban, csak talán nem volna jó még egy projektet elkezdeni mostanság, hiszen annyi van már eddig tűkön. Ja, lassan a tűim is elfogynak):

Bucika pedig... ő egy újabb Bucisággal lepett meg, kézzelfestett-kézzelfont finomsággal

- ez megint feladja a leckét, mint az előző fonala - nehéz egy ennyire gyönyörűséges fonalhoz olyan mintát találni, hogy az tökéletesen megmutassa úgy a színeit, mint a textúráját. Viszont kötni - elmondhatatlan érzés.
Mindezek mellé pedig Harmat társaságában dolgozott a "megrontásomon":

(egyébként nagyon irigylem Paribanu orsón font kékségét, hogy ő hogyan tud olyan egyenletesen kézzel orsón tekerni, na az számomra teljességgel felfoghatatlan. Próbált ő is tanítani, de nekem olyan nagyon nem megy még ez)
A rengeteg finomságról amit ott elfogyasztottunk külön posztot lehetne írni.
Örülök, hogy ott lehettem. Csak inkább ma és holnap is és még sokáig kötőstalin lehetnék...

Estére és az elkövetkező pár napra

2011-07-20T14:42:00.000+03:00

Itt egy része.

Más része másutt, szanaszét a lakásban, bezacskózva.
Harmadik része az irodában... véletlenül otthagytam pár mintát. És már ott is marad hétfőig. A baj mindössze annyi, hogy kéne nekem addig is - végülis nem lehet minden tökéletes.
Hamarosan pedig arra kell koncentrálnom, hogy a buszjegyet vagy személyit ne hagyjam itthon, ha reggelre már ott akarok lenni, ahova készülök...

Fehér kalászok

2011-07-19T17:29:00.003+03:00

Ez a stóla lassan készült. Valami miatt ez volt az a projektem, amit tologattam az elmúlt 4 hónapban - nem voltam biztos abban, hogy olyan lesz amilyent én akarok, de végül pontosan olyan lett.

Az igazság az, hogy ez a minta munka közben jobban összeugrott, mint más általam kötött minták és rücskös volt - nem volt olyan biztató kötés közben. Emiatt lett kellemes meglepetés a végeredmény.

Márciusban, virágokat hiányolva kezdtem el kötni, de szerintem nagyon nem tavaszi projekt, inkább olyan kalászérlelő nyári, ahogyan a neve is mutatja - kalászminta virágokkal.

A hosszú ide-oda rakosgatás után végül aztán igazából mostanában lendültem bele, az elmúlt hétben-10 napban, az utolsó másfél mintaismétlés repült a tűkön.
A mintában ott van a két kedvelt technikám - a nuppok és a kettőbe kettőt csillagszem - ez utóbbi adja vissza a kalászmezők hullámzásának a fényjátékát a kötött felületen - szerintem legalábbis.

Minta: Viljapeakiri motívum felhasználásával (Haapsalu sall)
Fonal: Barka Szitakötő (Angyal)
Méretei: 130*52 cm, kb 50 gramm
Kötőtű: 3.25 mm-s bambusz a központi résznek, 3.75 mm-s bambusz a szegélynek

Nem pályázok

2011-07-19T15:18:00.001+03:00

... gasztrobloggeri babérokra, de ma olyan kedvem volt, hogy a konyhában is fotóztam.
Készült süti.

Vajas-omlós süti de abból a fajtából, ami elolvad az ember szájában...

És párolt/sült tarja lesz ebédre,

de az még a sütőben van, most szívja magába az idén gyűjtött kakukkfű aromáját, nemsokára következik a sütés-fázis, amitől piros lesz, de puha és illatos.
Éhes vagyok...

Előzetes

2011-07-19T07:15:00.004+03:00

Vagy sneak peak ahogyan mondják.

A hétvégi befőzés, esküvő és miegymás mellett azért sikerült egy-egy kicsit kötögetni is. Sőt, tegnap, töredelmesen bevallom, titkársági nagy magányomban is kötöttem három sort (~700 szem/sor) (ó szabadság-időszak! ugyanezt májusban vagy szeptemberben nem lehetne megtenni. Na meg a normál munkám közben sem) - aztán délután/este leláncoltam, mostam, blokkoltam, ma reggel levettem a drótokról. (a szálak elvarrása még hátravan)
Mondjuk, március óta ideje is volt befejezni...
Na munkára fel!

Addi és a nuppok.

2011-07-15T20:47:00.003+03:00

Haladok a korral. Végre lett Addi lace kötőtűm (már kicsit régebb), és végre eljutottam oda, hogy egy stóla lustakötéses részén túllépjek vele, és bizony csalódtam.
Hogy a tűben vagy magamban - azt nem tudom eldönteni, de én ezzel nem tudok nuppot kötni. Bambusztűvel nagyon ment ez nekem, ezért érintett fájdalmasan az eredmény.

Tisztán látszik, hogy a 3 szem távolságra egymás után kötött két nupp méretre nem egyforma... azt hiszem azért, mert csúszik a fémen a fonal, és nehezebb a feszültséget tartani.
Sokan kérdezték tőlem a nuppok "titkát" - most már még egy titkot ismerek: fa/bambusz tű. (egyébként a hagyományos észt csipkekötők sem fém tűvel dolgoztak/dolgoznak, hanem hegyes fával)
Viszont tény az is, hogy a nuppok előtti részen nem volt bajom a kötőtűvel. Használni fogom még, nem nyugdíjazom idő előtt, az biztos - de szigorúan csak nuppmentes kötésekhez.

A dió, a gyapjú és úgy általában a mai nap.

2011-07-14T19:43:00.002+03:00

El vagyok havazva ebben a 37 fokban.
Ez a szabadságidőszak megháromszorozza a munkánkat, jelen pillanatban négyen tartjuk a frontot terepen a megyében, mert valamelyik kollega (az ötödik aki még bent van, köztük én is, amikor rám kerül a sor) mindig titkárnősködik. (a főnököt nem számoltam)
Ilyen körülmények között a kötés elég nehéz mert este mire odakerülnék, hogy kötőtűt vegyek a kezembe már túl álmos vagyok ahhoz, hogy sokáig bírjam.
Tökéletes volt ezekre a napokra a Shalom.

Olyan oda-se-nézős, sima-fordított, legalábbis a végén, de a felső részen a textúrát adó csavart fordított sem nehezítette annyira a munkát, csak ott oda kellett néznem.
Tegnap este ott kellett abbahagynom, amikor volt még 6 sorom, hát ma a Tour de France első kemény etapja alatt befejeztem. Leláncoltam, elvarrtam a szálakat. És persze rádöbbentem, hogy gombom nincs hozzá.
Az időzítés "tökéletes": két szál gyapjúból, 6 mm-s tűvel igazi júliusi darab :o). Mentségemre legyen felhozva az, hogy amikor elkezdtem akkor még a nappali maximum úgy 14 fok körül volt...

S hogy mi köze a diónak az egészhez? Hogy azzal volt festve mindkét gyapjú, amiből a felső részét kötöttem, azt nem olyan régen festettem diólevéllel, fehér fonal volt eredetileg, az alsó sötétebb, zöldesebb rész pedig tavalyelőtti ugyancsak dióleveles festés végterméke, de az szürke gyapjú volt.
Kicsit módosítottam az eredeti mintán, először is azzal, hogy több szemre kezdtem, aztán meg nem egy gomblyukat tettem rá, hanem 4-et. És még annyi lesz, hogy hónaljban be fogom horgolni a szélét.

Minta: Shalom (Meghan McFarlane)
Fonal: udvarhelyi és kibédi gyapjú, saját festés
Kötőtű: 6 mm
Készült: június 26-július 14 között

Na és hogy mi van a mai nappal? Kezd elegem lenni a vadon élő állatok befogásából és fogságban tartásából. Az idén elszedtünk már két varjúfiat, két medvebocsot, énekesmadarakat (nem is számoltuk őket) és a mai felhozatalt.
Ma ugyanis megint koboztunk. Sokat. Ahol voltunk, tartottak egy kb 2 köbméteres légterű röpdében két héját, egy kb 40 cm magas "röpdében" egy kuvikfiat egy sünnel összezárva és két mocsári teknőst egy fél négyzetméter felületű függőleges falú teknőben.
A felsoroltak közül csak az egyik héja volt olyan egészségi állapotban, hogy helyben kiengedhettük (szerencsére nem emberhez szokott volt), a többi állatot beszállítottuk gyógyulni - a másik héja farktollainak kinövése után lesz eleresztve, addig nagy röpdében gyakorolhat. A sün hamarabb, amikor a lába meggyógyul - mind a négy talpa teljesen bőrhiányos a nyirkos köves placc miatt, amin tartották. A teknősöket holnap engedik el. S a kuvikot pedig amint akkora lesz, hogy önállóan tud táplálkozni.
Mindez úgy történt, hogy a "tulajdonos" teljesen meg volt győződve arról, hogy ő jól tartotta az állatokat, adott nekik enni meg inni. Mennyire kell butának lenni valakinek ahhoz, hogy azt higgye, egy állat jóléte ennyitől függ?! Szóval, ma felmérgelődtem, de aztán megnyugodtam, amikor jó kezekbe kerültek az állatok...
És jól elfáradtam.
Úgyhogy most jöhet a jól megérdemelt pihenés...

Séta közben

2011-07-12T18:59:00.000+03:00

A szombati késő délutáni séta közben még működött a fotómasina,

vasárnap aztán már nem.
A leányzó elég lenge öltözetben van - semmi kötött (cipőcske, kabátka, sapka), és még így is rendesen pihegett...

Akkulemerülés miatt

2011-07-11T21:57:00.000+03:00

csak későre tudtam fényképeket letölteni, de itt van két Zsófiláb,

Köszönjük Bemkának a cipőcskéket!
Sajnos, az egészalakos képek meglehetősen gyengécskék lettek, na meg kevés is lett a fentemlített probléma miatt.

Hétfőn

2011-07-11T18:54:00.000+03:00

Mostanában olyan nagyon felgyorsult az élet, valahogy egyszercsak eltelt két hét amióta visszamentem dolgozni.
Hétvégén Kolozsváron voltam, ami azzal járt, hogy jósokat babáztam, Zsófi egészen nagylány lett, jókedvű gyermek. Természetesen a sapka a derekáig ér hátul (najó, enyhe túlzással, de a méretet megint elnéztem) - de most nem is kell, szegénykém nehezen bírta a 35 fokot. Mire kelleni fog, pont jó lesz. A szerencse az, hogy a szülőknek tetszett, úgyhogy lesz ördöggyermek Zsófiból.
A cukrász-hajlamaimat is kiéltem (végre), egy hétvégére két torta jött össze, végre megsütöttem a "lemon curd tart"-ot a fiatalságnak (aminek a magyar nevét nem tudom, de finom, hűsítően savanykás), a nagymamámnak talán extrém lett volna, ezért szombat este készítettem egy csokitortát is. Már csak ezért is vár engem a rokonság, szerintem :o). A húgomék a szokatlan gasztroélményekért, nagymamám az igazi tejszínes-csokis krémmel töltött igazi piskótáért.
Ami teljességgel kimaradt a hétvégémből, az a kötés volt. Mint mindig, amikor ott vagyok. De mostanában - nem csak ott - kötéstéren nagyon nem haladtam semmivel. Mintha nem menne. Leülök, kötök pár sort, leteszem, keresek pár mintát, visszaülök, és kezdem előlről... remélem, azért lesz még olyan haladós-kötős időszakom, és remélem, nem sokat kell erre várjak...
Ja meg hát persze, most van a Tour de France... és persze, most sem kalandoktól mentes. Tegnap nem láttuk ugyan élőben, de visszanéztük, és hát a szokásosnál több és durvább baleset volt - mire lehet számítani még sportversenyeken? Meddig tologatják a határokat? Milyen áldozatokat kell még hozni a show (nézettség, reklám meg ilyenek) kedvéért?
Mindez után lazulásnak:

Életkép

2011-07-08T13:37:00.001+03:00

Már egy ideje információink voltak egy szemétlerakó helyről (illegálisról, nyilván), de a földutak állapotát esőben nem tartottuk megfelelőnek arra, hogy elkalandozzunk rajtuk (még az adott rossz autókkal sem), hát ma (napsütésben, végre!!!) elindultunk felkutatni a helyet.
A kép alapján szerintetek megtaláltuk?

Az egészben a zsenáns csak az volt, hogy a város egyik főutcájára érve több autóból mutogattak nekünk, hogy valami van - eleinte azt hittük, defekt, de aztán láttuk, hogy egyesek az ablakon kihajolva szórakoztak rajtunk... mi csak ezek után vettünk tudomást a szállítmányról.
A ránkakadt textilhulladék leszerelését már nem mutatom, de annyit mondhatok: akitől felszedtük, végülis az szedte le, már ha populációszinten beszélünk. :o)
(És a telepen készült fotókat sem mutatom, senki étvágyát nem akarom elvenni így hétvégére.)
Szóval így élünk és dolgozunk mi.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És tipikusan itteni posta-életkép: egy csomag, ami hétfőn lett elküldve Szatmárról mára meg is érkezett. Mindeközben, az ugyanakkor Bukarestbe küldött csomag szerdán a címzettnél volt. Annyit kell hozzáfűznöm, hogy akárhogyan vesszük - légvonalban, közúton, vasúton - Marosvásárhely kb. feleakkora távra van Szatmártól, mint Bukarest.

Hétvégére

2011-07-06T14:26:00.001+03:00

Kolozsvárra megyünk, úgyhogy Zsófinak készült egy ördögfióka-sapka:

Minta: Grumpus (Anna Sudo)
Fonal: 2 szál piros akril, 2 szál rózsaszín pamut-akril keverék
Tű: 3.75 mm bambusz zoknitű
Gyors projekt volt, tegnapelőtt kezdtem, tegnap fejeztem be és szerintem egy nap alatt is megköthető, ha az embernek több ideje van.
Nehéznek tartom a kezdést, a szarvacskák tetején, ahol 3 szemmel körbe kell haladni - én Emily Ocker kezdését alkalmaztam, de nekem ilyen kevés szemmel körbehaladni bármilyen fajta kezdéssel/kötéssel egy kín.
De a végeredmény tetszik, olyan játékos vicces sapi. És véleményem szerint praktikus is: megköthető, a fület is melegíti és így 4 szállal kötve jó meleg is.
A kötés jellegéből adódóan nyúlik is, tehát remélhetőleg nem egyhónapos használati ideje lesz...

Na és ami meglepett tegnap: a húgom mondta, hogy Zsófi belenőtt a baglyos kardigánba, és használták már! Nagy öröm ez nekem :o)

Süt a nap

2011-07-06T07:23:00.002+03:00

és jó másfél hét után végre kék az ég!!!!
Talán mégis létezik olyan, hogy meleg nyári nap eső nélkül. Bár erről inkább este kéne nyilatkozni...

Kötések

2011-07-02T18:11:00.000+03:00

Nem tudom, hol mi van, de nálunk olyan nagyon hideg van mintha október vége lenne, rengeteg eső esik, időnként erős szél fúj - és mindez ciklikusan hétvégére rendszeresen, de most kedd óta végig ilyen volt.
Mi marad hát szombat délutánra, főleg ha pasi-buli van, és az ember lánya egyedül tölti idejét? Kötés, nyilván.

Sajnos, nem ennyi minden egyidőben, de azért némileg egyszerre:
A színváltóssal már valahol a harmadik kisvirágos mintaegységen vagyok, úgy féltájékon - meglesz télire, mire eljön a vastag pulcsik ideje.

A csavart kardigán egyik ujjából kötöttem valamennyit Kolozsváron, aztán itthon még pár sort - ez is jó esetben télire lesz készen, már ha nem jönnek újabb kötős ötleteim, de jönnek...
És az agypihentető munka, a Shalom:

A diólevéllel festett fonalból készül, haladós lenne a dolog a 6 mm-s tűn, még a kétsoronként csavartan lekötött fordítottak ellenére is - a kicsike baj az, hogy minden bizonnyal nem lesz elég a fonal, de már kitaláltam mivel fogom kombinálni.
Csipkét pedig nem is tudom, mióta nem kötöttem, pedig a fenti képről a fehér stóla már eléggé előrehaladott állapotban van, csak hát mindig valami más került előtérbe...

Munkahét

2011-07-01T07:49:00.002+03:00

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire "fontos" vagyok a munkahelyen.
Azzal kezdődött a dolog, hogy hétfő reggel a főnök a kezembe nyomott kb másfél kilónyi papírt a feladataimmal, ami rengeteg - mondjuk, kicsit zavar az, hogy ameddig más kollegáknak egyetlen jelentés sem jutott, nekem most még kettő jött a már meglevő 4 mellé, azzal indokolva, hogy a többiek nem boldogulnak Excelben, pedig tudom jól, hogy a baj az, hogy nem biztos, hogy helyes lesz amikor lepedőnyi táblázatok adatait kell kezelni. Nem az Excel miatt, hanem az adatok sokasága miatt.
Meg persze jöttek egyebek is, és mára is elég nehéz program körvonalazódik.
Na de a lényeg: megtisztelő, hogy ennyire számítanak rám, de az már semmiképpen sem tetszik, hogy a munka a kötés rovására menjen, mert ráment. Egész héten alig tudtam kötni egy keveset, tegnap is mindössze 3 sort a színváltósba... hiába kerülök haza időben, ha agyilag már nem vagyok képes sokra, ha már a sima-fordított is kemény koncentrálást igényel.
Remélem, ez az állapot nem sokáig fog tartani, hátha a munkák java itt van, és augusztusig újabbakat nem küldenek, mert akkor lehet ezzel boldogulni.
Most már csak azért drukkolok, hogy a hétvégi szolgálatom alatt sehol ne történjen semmi, ahova menni kéne. És most rohanás munkába...

Ha ilyesmikkel foglalkozom

2011-06-27T19:53:00.006+03:00

hogy képeket ragasztok össze, hatot egybe, jó sötéteket,

aztán meg vagdalom, akkor nyilván nem haladok a kötéssel. Pedig tegnap elkezdtem egy újabb projektet is - nem volt elegendő üres RAM-om a színváltós kötéséhez - kellett egy nemgondolkodósfajta kötemény is, lett egy Shalom-kezdeményem hát.
Ez a következő kép is múltheti, és kicsit bolhás

de tetszik, ahogy látszik a lószúnyog szárnya mögötti egyensúlyozó billér.

Rovarirtás

2011-06-27T13:04:00.003+03:00

Amivel önmagában nincs bajom, a csótányok nélküli élet ugyanis kimondottan bejön nekem. Csak a tálalás, na ez az ami nem tetszik...
Múlt héten megjelent egy ragasztvány a lépcsőház bejáratánál, hogy a polgármesteri hivatal irtást szervez a lépcsőházakban és alagsorokban x napon, és hogy ez ingyenes, a hivatal fizeti. És itt is van az első probléma. Van ugyanis városunkban egy "Taxa habitat" nevű különadó, ami ugyan nem sok, évi 10 lej/lakás (az ingatlanadóhoz csatolták) és az ilyen dolgok fedezése a cél - namármost nem lenne sokkal tisztességesebb azt írni, hogy az irtás költségeit ebből az általunk befizetett adóból törleszti a "polgár jenő hivatal"?
(Bár ha már tisztességességet vizsgálunk, mennyire tisztességes új adót kivetni a ház körüli közterület fenntartása és lépcsőházi rovarirtás céljából ha már rendes adófizető polgár vagyok, és az adóm eleve ilyenféle kiadások fedezésére is kellene fordítódjon?!)
Mindezek után valóban megérkezett kora reggeli órákban - iszonyat nagy zajjal, hogy halljuk -, a beharangozott napon egy valami/valaki és kb 90 másodperc alatt valamit befújt a lépcsőházba a földszintre (alagsorról szó nem volt, ugyan már...) - legalábbis sejtem, hogy valamit befújtak. A zajról, amit csaptak, azért, hogy halljuk, mint mondtam, hogy jöttek. (De ez mifelénk bevett szokás... mármint, hogy tudtunkra adják, hogy a munkát elvégezték...)
És ma látok egy újabb fecnit a bejárat előtt, hogy megvolt a rovarirtás és hogy felkérik a légzőszervi panasszal küzdőket, hogy 4 órán keresztül ne menjenek a kezelt térbe azaz a lépcsőházba.
A kérdésem: szerintetek aki el tudta olvasni, az hogyan teleportálta magát a függesztvény elé anélkül, hogy levegőt vett volna a lépcsőházban?
És vajon ezt nem az eredeti fecnin kellett volna feltüntetni? ha már tényleg érdekli őket a saját pénzen megvett rovarirtásunk és saját pénzen megvett egészségünk közötti összefüggés...

Továbbra is

2011-06-26T10:32:00.000+03:00

a nagyon színváltós pulcsimon dolgozom,

az az érzésem, azért kicsit mintha gyorsabban menne, vagy csak könnyebben - ezt eldönteni nem tudom. Minden esetre már nem olyan nehéz a feszültséget megtartani többé-kevésbé állandó szinten.
Ami viszont nem jó, az a szabadságom vége. Olyan jó volt kicsit kikapcsolni a telefont, kicsit nem gondolni a jelentési határidőkre, nem mérgelődni a hiábavaló munkákon miközben akadályokat gördítenek elénk ott, ahol valóban léphetnénk...
De legalább a nyári délutánokat még élvezhetjük egy ideig, még meleg van, még kimehetünk a dombtetőkre pihenni, munkanapot feledni. Kötni meg télen is lehet...

Ha borús az idő

2011-06-25T14:50:00.002+03:00

az azért jó, mert lehet növényeket fotózni, jobb híján az erkélyen.

A korallvirág már tavasz óta folyamatosan virágzik, megállíthatatlanul.

A bordó futómuskátliról végre sikerült a kártevőket elűzni, most már nyugodtan bontogathatja a szirmait.

A különféle franciamuskátlik összefonódva élnek egymás mellett, kistestvér a nagytestvérrel

A nagynak különösen szembetűnő porzói vannak.

Tegnap

2011-06-25T09:45:00.001+03:00

sikerült a lehetetlen: megkötöttem 10 sort a pulcsimból - na de utána már csak gondolkodásmentes kötéssel tudtam foglalkozni.
Viszont: megvan az első kör kisebb virág a négyből - a nyakkivágás indítása előtt.
Fotó ma nincs mert nagyon sötét van.